Minden korban arról írnak és beszélnek a legtöbbet, amiből éppen a legkevesebb jut az embereknek. Néhány évtizede a csapból is a „szabadság” szó folyt, most pedig lépten-nyomon szembejön a „szeretet”. De milyen is az a valódi, feltétel nélküli szeretet? Kell hozzá egy jó adag bölcsesség és önismeret…
Emlékeztesd magad: te vagy a legfontosabb!
A wellness-szellemiségű világban sokat hallhatsz az önszeretet fontosságáról.
Tudod, folyton mondogatják neked, hogy fogadd el a testedet és az alapvető személyiségjegyeidet, illetve törekedj a fejlődésre. Ritkán hangzik el azonban, hogy mindez miért szükséges.
Hát azért, mert csakis akkor vagy képes mások feltétel nélküli szeretetére, valamint annak elfogadására, ha maradéktalanul jóban vagy saját magaddal!
Az egészséges önszeretetnek semmi köze az egoizmushoz, így nem kell félned tőle. Igyekezz úgy alakítani az emberi kapcsolataidat, hogy neked is jó legyen.
Ennek köszönhetően nem fog annyi ellenérzés felhalmozódni benned, és vonzó kisugárzásra tehetsz szert.
Ne akarj tökéletes lenni!
Az rendben van, hogy szeretnéd a lehető legtöbbet kihozni magadból. Ám az önostorozás, illetve az érzés, hogy „nem vagyok elég jó”, félelemmel tölt el.
És mivel a félelem a szeretet szöges ellentéte, nem sok jó sülhet ki belőle.
Természetes, hogy nem nyújtasz maximális teljesítményt az élet minden területén – de már az is szuper dolog, ha egyvalamiben jeleskedsz!
Előfordulhatnak olyan pillanatok, amikor a padlóra kerülve vesztesnek érzed magad, ám innen felállni a legnagyobb dicsőség.
Gondolj csak bele: amennyiben nem lennének „hibáid”, miről szólnának a legtöbbet tanító helyzetek és a vicces családi történetek?
Tudd, hogy a cselekedeteid határoznak meg!
Amikor ítélkezel valaki felett, tulajdonképpen saját magadat véleményezed. Amikor kritikát gyakorolsz, igazából magadat kritizálod.
Ha nem tanúsítasz tiszteletet mások iránt, magadat sem nézed sokba. Ráadásul minél többször beleesel ezekbe a hibákba, annál inkább automatikussá válnak utána.
A feltétel nélküli szeretet pedig pont arról szól, hogy őszinte, lelkes nyitottsággal fogadj mindent és mindenkit.
Persze, dönthetsz úgy, hogy valami vagy valakinek a társasága nem neked való, de ezt is megteheted olyan eleganciával, hogy saját magad előtt se legyen kellemetlen.
Vésd az eszedbe: sosincs késő!
Talán úgy érzed, valami hiányzik az életedből. Akár sejtheted is, mi az, de még magad előtt is igyekszel letagadni.
Az idők során szerencsére megtanulhatod, hogy soha sincs késő. A szeretet érzése bárhol és bármikor kibontakozhat, pólyás kortól kezdve az örökkévalóságig – és ez minden mással ugyanígy van.
Ez a felismerés pedig elvezethet odáig, hogy nyugdíjas fejjel se félj újdonságokba fogni.
Megdöbbentő, de a harmadik iksz betöltését ma is sokan úgy élik meg, mint valami határmezsgyét, amikorra „illik” bizonyos dolgokat elérni.
Ha ilyen elvárások közé szorítod magadat, csekélyebb eséllyel tudsz feltétel nélkül szeretni.
Ne menekülj a démonoktól!
A menekülés és az elbújás még sohasem oldott meg semmit. Maga a probléma, s az azt kísérő félelem úgyis bárhol a társadul szegődik.
Ahelyett tehát, hogy akár egy életen keresztül rohannál valami elől, inkább nézz szembe vele!
Tudatosítsd magadban, hogy pontosan mitől rettegsz, és próbáld minél érzékletesebben megfogalmazni!
A legtöbben azért nem szeretnek feltétel nélkül, mert valójában tartanak a következményektől.
A félelmek leküzdése tehát óriási lépéssel visz közelebb, hogy teljes és boldog lehess.
Fogadd el, hogy nem oldhatsz meg mindent!
Milyen jó is lenne, ha minden problémát és feladatot meg tudnál oldani egy személyben! Vagy mégsem?
Amennyiben képes lennél a világ összes gondjának elűzésére – de legalább a sajátjaidéra és a szeretteidére –, mi lenne a tanulási folyamattal, ami az egésznek a lényege?
És ha folyton megoldásokon töröd a fejed, hol marad a pillanatok átélése? A feltétel nélküli szeretet nem cselekszik a másik helyett.
Nem a bukást akarja megakadályozni, hanem egyszerűen segít utána feltápászkodni. És ez a saját magad szeretetére is érvényes.
