Testsúly, bőrápolás, párkapcsolatok: így beszélek róluk a lányommal, hogy az egészségről, és ne a szégyenről szóljanak

Írta Schuster Borka 2025.12.21.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

A lányommal való beszélgetések során fontosnak tartom, hogy a testsúly, bőrápolás és párkapcsolatok témája ne a szégyenről, hanem az egészségről és önértékelésről szóljon. Célom, hogy elfogadásra és szeretetre alapuló kapcsolatot alakítson ki a testével.

Nem mondom, a lányom tett már fel olyan kérdéseket – Hol van a kígyónak a nyaka? Miért kék a zsiráf nyelve? Honnan tudjuk, hogy az űr végtelen, és nem csak nem értünk még a végére? – amikre egyetlen szülői szakkönyv elolvasása sem készíthetett volna fel.

Nyolc év után egy mondat az autópályán, ami mindent átírt

Vannak azonban a mókás kérdéseknél sokkal súlyosabb témák is, aminek az átbeszélésére tudatosan készültem, mert biztos voltam benne, hogy amit ezekről mondok, egy életre meghatározhatják a lányom önmagához való viszonyát. Ezek például a testsúly, a bőrápolás és a párkapcsolatok témáját.

Mindhárom olyan sűrű, érzékeny téma, amelyhez a társadalom általában erős elvárásokat, ítéleteket és szégyenalapú üzeneteket társít. Pontosan ezért gondolom azt, hogy ha én nem beszélek róla a lányommal tudatosan, egészségről és önértékelésről szóló keretben, akkor majd valaki más fog – és nem biztos, hogy úgy, ahogyan neki jó lenne.

Olvass még a témában

Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?

Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást

Ezt hozza 2026. szeptember 29. a numerológia szerint: kreativitás és önkifejezés

Ez az egy dolog különösen fontos neked a szerelemben a csillagjegyed szerint

Számomra az első és legfontosabb alapelv: sem a testsúly, sem a bőr, sem a párkapcsolatok kérdése nem lehet szégyenről vagy megfelelési kényszerről szóló téma.

A szégyen ugyanis nem motivál egészséges változásra – csak bűntudatra, szorongásra és elfojtásra.

A célom az, hogy a lányom olyan kapcsolatot alakítson ki a testével, amelyben érzi: ez a test az övé, és ő felel érte. Nem azért tornázunk, eszünk zöldséget vagy mosunk arcot, mert „kell”, vagy mert „muszáj megfelelni”, hanem azért, mert a testünk egész életünkön át a társunk. Megérdemli, hogy vigyázzunk rá, és mi is megérdemeljük, hogy jól érezzük magunkat benne.

A testsúlyról

A testsúly kapcsán például soha nem „hízásról” vagy „fogyásról” beszélek neki. Inkább arról, hogy mennyire erős, hogy mennyi energiája van, hogy milyen ügyesen tud futni, ugrani vagy biciklizni. A hangsúlyt mindig a test teljesítményére, működésére és egészségére helyezem – nem a méretére.

Ha pedig valamelyik iskolatársa megjegyzést tesz valakinek a külsejére, megbeszéljük, hogy mások teste nem minősítés tárgya, és a világ természetes része, hogy az embereknek különböző formái, méretei vannak, és mindenki más, de senki sem jobb vagy rosszabb.