Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benA Kikapcsolódás rovat legjobbjai minden pénteken a postaládádban
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Elsüllyeszthetetlen Sam
Lehet, hogy a macskáknak valójában nincs kilenc életük, de Elsüllyeszthetetlen Sam-nek egynél bizonyosan több jutott. A történelmi feljegyzések szerint a fekete-fehér macska a Bismarck nevű német csatahajó fedélzetén lakott, amelyet a szövetséges erők 1941 májusában elsüllyesztettek. Sam valahogy túlélte a hajókatasztrófát, és később a HMS Cossack nevű brit hajó fedélzetén találta magát. Ezt a hajót aztán megtorpedózta egy német tengeralattjáró, de az életre való macska ismét élve megúszta a szerencsétlenséget. Sam csodával határos módon öt hónap alatt két hajótörést is túlélt - és még egy hátra volt.
1941 novemberében a macska a HMS Ark Royal repülőgép-hordozó fedélzetén tartózkodott, amikor azt is megtorpedózták. Samet a mentőcsapatok találták meg, és állítólag "morcos volt, de teljesen sértetlen". Később nyugdíjba vonult a katonai szolgálatból, és utolsó éveit biztonságban, a szárazföldön élve töltötte. Ebben talán közrejátszott az is, hogy nehéz elképzelni, hogy bármelyik matróz nyugodt szívvel szállt volna ezek után egy fedélzetre Sammel.
1941 novemberében a macska a HMS Ark Royal repülőgép-hordozó fedélzetén tartózkodott, amikor azt is megtorpedózták. Samet a mentőcsapatok találták meg, és állítólag "morcos volt, de teljesen sértetlen". Később nyugdíjba vonult a katonai szolgálatból, és utolsó éveit biztonságban, a szárazföldön élve töltötte. Ebben talán közrejátszott az is, hogy nehéz elképzelni, hogy bármelyik matróz nyugodt szívvel szállt volna ezek után egy fedélzetre Sammel.
Chester, más néven F.D.C. Willard
Sok macska van, aki hozzájárult tudományos áttörésekhez, ám közülük ezt sokan sajnos valamilyen állatkísérlet nem túl szerencsés sorsú áldozataként tették. Chesternek ennél szerencsére egy sokkal vidámabb történet jutott. Ő ugyanis társszerzője egy nagy hatású fizikai tanulmánynak - bár valójában szinte biztosak vagyunk benne, hogy nem végzett semmilyen munkát. Jack Hetherington, a Michigani Állami Egyetem fizikaprofesszora írt egy tanulmányt az atomok viselkedéséről, amely végül 1975-ben jelent meg a Physical Review Letters című folyóiratban. Mielőtt beküldte volna, egy kollégája közölte Hetheringtonnal, hogy elutasítják, mert a dolgozatban a "mi" szót használta az "én" helyett, pedig ő volt az egyetlen szerző.
Ahelyett, hogy átnézte volna és elvégezte volna a szerkesztést, egyszerűen beillesztett egy másik szerzőt: F.D.C. Willardot, aki valójában Chester volt, a professzor macskája. Az F.D.C. a Felix Domesticus, Chester rövidítése volt; Willard a macska apja volt. Hetherington csalása nem sokáig maradt titokban, de az emberek nem haragudtak, sőt Chester kisebb fajta szenzációvá vált, például meghívást kapott a Michigani Állami Egyetem fizika tanszékére is. Ahogy a tanszékvezető írta egy levelében: „El tudják képzelni az egyetemes ujjongást, ha Willardot valóban rá lehetne venni, hogy csatlakozzon hozzánk, még ha csak mint vendégprofesszor is?”
Ahelyett, hogy átnézte volna és elvégezte volna a szerkesztést, egyszerűen beillesztett egy másik szerzőt: F.D.C. Willardot, aki valójában Chester volt, a professzor macskája. Az F.D.C. a Felix Domesticus, Chester rövidítése volt; Willard a macska apja volt. Hetherington csalása nem sokáig maradt titokban, de az emberek nem haragudtak, sőt Chester kisebb fajta szenzációvá vált, például meghívást kapott a Michigani Állami Egyetem fizika tanszékére is. Ahogy a tanszékvezető írta egy levelében: „El tudják képzelni az egyetemes ujjongást, ha Willardot valóban rá lehetne venni, hogy csatlakozzon hozzánk, még ha csak mint vendégprofesszor is?”
Olvass még a témában
Mačak
Mačak egy másik macska, akinek a tudomány hálával tartozik. Ő volt Nikola Tesla gyermekkori kiskedvene. A híres tudós imádta Mačakot, sőt, "a világ legjobb macskájának" nevezte. Amellett, hogy hűséges társa volt, a macska ténylegesen hozzájárult ahhoz is, hogy felkeltse Tesla érdeklődését az elektromosság iránt. Tesla így emlékezett vissza egy levelében: „Az esti szürkületben, amikor Mačak hátát simogattam, olyan dolgot láttam, amitől elállt a szavam a csodálkozástól.
Mačak háta fénylő lap lett, és a kezem szikraesőt produkált, amely elég hangos volt ahhoz, hogy az egész házban hallani lehessen.” Az apja elmagyarázta, hogy az elektromosság volt a hibás. Tesla azonban tovább töprengett az eseten: „Elvontan gondolkodtam” - írta. „A természet egy óriási macska? Ha igen, ki simogatja a hátát?” Ezeket a kérdéseket a tudósoknak kell feltenniük. Tesla ezt a kíváncsiságot évtizedeken át magával vitte, ami végül hozzájárult az elektromos energiával kapcsolatos úttörő munkájához.
Mačak háta fénylő lap lett, és a kezem szikraesőt produkált, amely elég hangos volt ahhoz, hogy az egész házban hallani lehessen.” Az apja elmagyarázta, hogy az elektromosság volt a hibás. Tesla azonban tovább töprengett az eseten: „Elvontan gondolkodtam” - írta. „A természet egy óriási macska? Ha igen, ki simogatja a hátát?” Ezeket a kérdéseket a tudósoknak kell feltenniük. Tesla ezt a kíváncsiságot évtizedeken át magával vitte, ami végül hozzájárult az elektromos energiával kapcsolatos úttörő munkájához.
A cikk folytatódik, lapozz!
