A 19. századi Oroszországban az arisztokrácia szinte elmaradhatatlan nassolnivalója volt az úgynevezett pasztilla, amit tea mellé fogyasztottak.
Ez a nem túl bonyolult – bár időigényes – recept az alma zamatos, fanyarkás ízét zárja a könnyed, légies, mégis ragacsos pillecukor formájába.
A pasztilla bizonyosan egy többszáz éves recept, bár keletkezésének pontos körülményei nem ismertek. Annyi bizonyos, hogy eredetileg is valamilyen gyümölcsből készítették méz hozzáadásával, és kemencében szárítva. A neve valószínűleg a szláv postel szóból származik, ami ágyat jelent, és arra utalhat, hogy az édesség egy puha, bolyhos halom benyomását keltette – akár egy dunyha vagy egy tollpárna – egy, a szárításához használt fakeretben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
