„Leugrott a negyedikről, de a sövény kifogta” – Orvosok mesélnek csodával határos túlélésekről

Sosem fejeltem el, egy fiatal srác üldögélt az ágyon és a telefonját nyomkodta, néztem is, mit keres a traumatológián. Azt mondta, nyakon lőtték. Hogy mi? A haverjaival hülyéskedtek fegyverekkel és egy golyó átment a nyakán. Akkora elképesztő mázlija volt, hogy sem nyelőcsövét, sem az ütőerét, sem a csigolyáit nem találta el a golyó. Műtenünk sem kellett, egészen hihetetlen volt az egész.

Egy fiatal lány betegem azzal a panasszal jött hozzám, hogy ég a gyomra. Feltűnt, hogy hófehér, rákérdeztem, de azt mondta, mindig ilyen sápadt. Megnéztem az ínyét, a szemét és megkérdeztem, szokott-e szédülni, fázni, furcsa dolgokat hallani, zsibbadni, nehezen lélegezni. Elkerekedett szemmel bólogatott, hogy igen, mindig, ő azt hitte, ez mind normális. Azonnal hívtam hozzá egy mentőt. Olyan súlyosan volt vérszegény, hogy a hemoglobin szintje 6,5 volt. Gyomorégés miatt jött be, de akár aznap este elaludhatott volna úgy, hogy soha többé nem kel fel.