Ha valaki egyszer azt mondja nekem, hogy képes leszek kávé nélkül indítani a napomat, valószínű, kinevetem. Én, akinél naponta öt bögrével is lecsúszott, gondoltam egyet és egyik napról a másikra lemondtam róla. Azóta így érzem magam…
Kávé nélkül egy lépést sem!
Az egyetemi éveim óta kávéval indítom a napot. Így volt ez egy durva vizsga előtt és manapság, a rohanós hétköznapjaimon. Együtt voltunk a legnehezebb pillanatokban és mindig megadta azt a kezdő löketet a napomhoz, amit sokszor egy pasi sem tudott. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy akkor mégis miért hagytam el egyik pillanatról a másikra. Természetesen egészségügyi okokból. Az utóbbi időben kiújult a refluxom és azt vettem észre, hogy a kávé ennek egyik okozója.
Így hát nem volt kérdés számomra, hogy az egészségemet választom, noha akkor még nem tudtam mire vállalkozom. Egyszer már volt próbálkozásom a leszokásra, de egy napos kemény migrén után kudarcba fulladt. Inkább ittam egy gyógyító feketét és minden rendbe jött körülöttem. Ezzel most is számoltam, de az akaratomat is megedzettem azóta. Nem akartam a fokozatosság elvét követni, mert nálam az valahogy soha nem célravezető, így hát gyorsan elvágtam a köteléket kettőnk között.
Az a bizonyos első nap
Nem szeretnék senkit áltatni, az első nap kegyetlen. Reggel szükségem van valami forró italra, ami nyugtatja a gyomromat, beindítja az emésztésemet és, ami kellőképp felébreszt. Nem vagyok egy nagy teás, így kávé híján a kakaóra esett a választásom.
Mit is mondhatnék, kicsit sem hasonlít az élmény és egész délelőtt hiányérzetem volt azt illetően, hogy valami nagyon hiányzik a testemnek. Ez bizonyára a koffein volt és a szervezetem teljesen normális reakciója.
A világ legnépszerűbb élénkítőszeréről leszokni egyik pillanatról a másikra nem kis feladat és a tested nem is lesz érte először hálás. Nehezített pálya, ha migrénre hajlamos vagy, mert akkor biztosan a fájdalom a duplájára nő majd. Használhatatlan voltam, munka téren se váltottam meg a világot aznap, ráadásul durva hangulatingadozások is gyötörtek.
A folytatás…
A második nap is hasonló volt az elsőhöz és bevallom már azon agyaltam, hogy kakaó helyett mivel tudnám helyettesíteni az isteni latte-mat. Elkezdtem gabonakávét inni, ami egész tűrhetőnek bizonyult, azóta is ez a tökéletes helyettesítő. Bár koffein nincs benne és az íze sem egy friss pörkölésű kávéhoz hasonlít, de arra mindenképpen jó, hogy placebóként működjön. A levertség továbbra is társam volt és a környezetem imádkozott azért, hogy térjek vissza a feketéhez. De én ilyen vagyok, ha elhatározok valamit, azt megcsinálom.
Mivel a refluxom miatt vágtam bele, érdekelt, hogy mennyi idő után érzékelek pozitív változást. Meglepően hamar bekövetkezett a kávémentes napok hatása. Kevésbé égett a gyomrom, jobb volt az emésztésem és könnyedebbnek éreztem magam már a harmadik napon. Egy hét után már a hangulatom is kezdett visszatérni a megszokotthoz és kezdtem újra régi önmagamként jelen lenni az életemben. A gabonakávénak hála nem volt hiányérzetem, és ahogy kezdtem leszokni a koffeinről, sokkal energikusabb is lettem.
Kávéval, vagy kávé nélkül?
Szerintem mindenki megengedhet magának valamilyen bűnös élvezetet és, ha ez éppenséggel a kávé, akkor fogyaszd el a legnagyobb szeretettel a reggeli adagodat. Hidd el, én se mondtam volna le róla, ha nem jelzett volna a szervezetem.
Viszont ha nálad is bekapcsol a vészcsengő, akkor tudd, hogy ma már számos alternatíva létezik, amivel helyettesítheted.
Bár az első pár nap pokoli, amint hozzászokik a szervezeted a koffeinmentes élethez, nem lesz baj. Velem azóta csak pozitív változások történtek, csökkentek a refluxos tünetek (ami a cél volt) és rájöttem, hogy kávé nélkül is van élet. Azt nem mondom, hogy örökre nemet mondok majd egy finom tejeskávéra, de egy darabig még biztos hanyagoljuk egymást.