Mindenki ismeri azt a szituációt, amikor embertársunk „elanyátlanodik” és fizikai tüneteket produkál, hogy a figyelem felé irányuljon. Ez addig a pontig akár vicces is lehet, míg jön egy hirtelen fej- vagy hátfájás, amelynek érzékeltetésére már-már drámailag eltúlzott színjátékot látunk. Azt a bizonyos „hattyú halála” címűt, a „törődj velem” tekintettel egybekötve. Ám tud olyan méreteket is ölteni, ami valós, életveszélyes testi betegséget generálhat, sőt, az érzelmi zsarolás eszközévé válhat, ami tönkreteszi a társas kapcsolatokat…
Mi az oka?
Oka, amikor valaki nem ismeri önmagát, nem tudja kifejezni azon természetes igényét, hogy szeretetre, figyelemre van szüksége, mivel fel sem ismeri ezt az igényt. Ez a fajta problémamegoldás gyerekkorból maradt vissza, amikor az anya akkor figyelt oda teljes kapacitással gyerekének testi-lelki igényére, ha az beteg volt. Felnőtt korban jobb híján ezt a módszert kapjuk elő, mint a bűvész a nyulat a kalapból, akkor, amikor lelki megterhelés alá kerülünk. Az egyén, úgy védekezik, hogy regresszióba menekül – azaz ösztönösen visszatér a gyerekkori, probléma megoldási módszerhez és tüneteket produkál anélkül, hogy tudatában lenne az oknak.
A test és lélek
A nyugati orvoslásban csak az utóbbi időben vált elfogadott nézetté az, hogy a szervezet egy komplex rendszer, egy egység, minden hat és visszahat, és hogy a testet csak ekként lehet kezelni. Ez a stresszelmélet kidolgozása óta van így – melyet Selye Jánosnak köszönhet a világ. Magát a pszichoszomatika kifejezést, Johann Christian August Heinroth használta először, 1818-ban. A pszichoszomatikus orvoslás a testi, lelki és társadalmi kölcsönhatásokat vizsgálja a betegség keletkezésében, lefolyásában. Ez az orvoslás személycentrikus, azaz az orvoslás középpontjában nem a betegség, hanem a beteg áll.
Az ezzel küzdő ember lelke
Amikor muszáj megfelelni a mindennapok elvárásainak, az ilyen egyén az élet minden szegletéből, mint egy szivacs a vizet, magába szívja, pótolni próbálja a törődés hiányát. Megteremti a helyzetet, okot ad rá. Valójában teljesen mindegy, hogy ez az igény abban a szituációban jogos vagy jogtalan, mivel optimális emberi működéséhez szükséges, kell a törődés érzésének megtapasztalása. A gond ott kezdődik, amikor komoly testi betegséggé fajul ez az állapot. Ez nem hipochondria, nem bolond az ilyen ember. Sőt, mi is felfedezhetjük ezt a fajta probléma megoldási módszert, ha áttekintjük saját életutunkat.
A család segítsége az egyik legfontosabb dolog
A család az a közösség, ahol – normális esetben – a legjobban ismerik egymást az emberek, innen kaphatja a legnagyobb segítséget az ezzel küzdő személy. Már a probléma felismerése is könnyebb, arról nem is beszélve, hogy a valódi, megfelelő mennyiségű törődést innen kapjuk. Persze, nagyobb annak a valószínűsége, hogy magát a problémát a család hozzáállása, a családtagok viselkedése okozza. Ezért, a családnál is fontosabb a megfelelő önismeret – hisz tudjuk, a boldogság titka bennünk van.
Önismeret, pszichológus
Ismerd meg saját személyiségedet, ezáltal megismered testi, lelki szükségleteidet. Ezután már meg tudod fogalmazni, ki tudod fejezni szükségleteidet, felesleges és hosszantartó, saját és mások életét megkeserítő játszmák, komolyra forduló, valós betegségek ,,produkálása” nélkül. A valós önismeret megszerzése a legjobb befektetés, jobban boldogulsz az életben, ne sajnáld rá az időt. Ebben segít a pszichológus, akinek nem csak a meglévő betegségek kezelése a dolga, hanem a megelőzése is.
Kötelességünk változtatni!
Személy szerint, én érettségi tárggyá tenném az ön- és emberismeretet, mivel ez a tudásbázis a felnőtté érés legfontosabb része. Körbenézhetnének az okosok és hatalmasok is, hogy a mentális egészség – ezáltal a fizikai értelemben vett egészség – lényege a megelőzésben van, nem pedig a tűzoltásban. Magyarország népességének nagy része ilyen szempontból beteg, többek között az önismeret és a hit hiánya miatt. Kutya kötelességünk, felelősségünk ezen változtatni, ha fenn akarunk maradni, mint egyén, és mint nép, ország.