Az alvásszakértők szerint ez a jelenség az éjszaka alatt bármikor bekövetkezhet, de leggyakrabban pont álomba merüléskor, vagy az alvás mély fázisa alatt fordul elő. Maga a bénultság – bármilyen ijesztő is – természetes velejárója a REM fázisnak, ami angolul a „rapid eye movement”, azaz gyors szemmozgás rövidítése. Az alvás ezen szakaszában a légzés gyorsabb és szabálytalanabb és a test izmai átmenetileg képtelenek a mozgásra. Ilyenkor álmodunk és az agynak azon területei aktívak, amelyek a tanulásban, a gondolkodásban, a szervezésében vesznek részt. Az agyi véráramlás megkétszereződik a REM szakasz alatt és az is valószínű, hogy az úgynevezett „aktív alvás” periódusában tanulás is folyik. Az agy arra használja ezt az fázist, hogy az éber állapotban gyűjtött összes információt feldolgozza, elraktározva azt, ami hasznunkra válik és eldobva azt, amire nincs szükségünk.
Fontos, hogy ebben a szakaszban izmaink ne mozogjanak, hiszen ha arról álmodunk, hogy üldöznek minket, a valóságban is elkezdenénk szaladni. Az alvásparalízis legnagyobb valószínűséggel akkor fordul elő, mikor a be- vagy kilépünk a REM fázisból és az átmenet nem zökkenőmentes. Mivel eközben nem lenne szabad felébrednünk, az agy ilyenkor véletlenül tér magához.
Egy 2017-es kutatás rámutatott, hogy az alvásparalízistől rendszeresen szenvedő személyek gyakran számoltak be olyan hallucinációkról, melyekben a szobájukban „szellemszerű alakokat” láttak, akik őket figyelték.
Ezt a feltételezést ugyan még nem bizonyították, de egyes tudósok szerint ez a jobboldali koponyacsonti (paretiális) kéreg miatt fordulhat elő. Olvass még a témában
