Az éjszaka közepén arra ébredni, hogy az ember nem tud mozogni, egészen vérfagyasztó élmény, és nem is olyan ritka, mint gondolnánk. A jelenség neve alvásparalízis és a népesség nyolc százaléka megtapasztalta már. Ilyenkor – a tévhitekkel ellentétben – nem szellemek vannak jelen és nem egy gonosz lélek bújt belénk, sőt, nem is leszünk bénultak örökre. A szakemberek azt mondják, alvásparalízis akkor fordul elő, mikor a testünk mélyalvás közbeni természetes védekező mechanizmusai alatt véletlenül felébredünk.
Az alvásszakértők szerint ez a jelenség az éjszaka alatt bármikor bekövetkezhet, de leggyakrabban pont álomba merüléskor, vagy az alvás mély fázisa alatt fordul elő. Maga a bénultság – bármilyen ijesztő is – természetes velejárója a REM fázisnak, ami angolul a „rapid eye movement”, azaz gyors szemmozgás rövidítése.
Az alvás ezen szakaszában a légzés gyorsabb és szabálytalanabb és a test izmai átmenetileg képtelenek a mozgásra. Ilyenkor álmodunk és az agynak azon területei aktívak, amelyek a tanulásban, a gondolkodásban, a szervezésében vesznek részt. Az agyi véráramlás megkétszereződik a REM szakasz alatt és az is valószínű, hogy az úgynevezett „aktív alvás” periódusában tanulás is folyik. Az agy arra használja ezt az fázist, hogy az éber állapotban gyűjtött összes információt feldolgozza, elraktározva azt, ami hasznunkra válik és eldobva azt, amire nincs szükségünk.Fontos, hogy ebben a szakaszban izmaink ne mozogjanak, hiszen ha arról álmodunk, hogy üldöznek minket, a valóságban is elkezdenénk szaladni. Az alvásparalízis legnagyobb valószínűséggel akkor fordul elő, mikor a be- vagy kilépünk a REM fázisból és az átmenet nem zökkenőmentes. Mivel eközben nem lenne szabad felébrednünk, az agy ilyenkor véletlenül tér magához.
Egy 2017-es kutatás rámutatott, hogy az alvásparalízistől rendszeresen szenvedő személyek gyakran számoltak be olyan hallucinációkról, melyekben a szobájukban „szellemszerű alakokat” láttak, akik őket figyelték.
Ezt a feltételezést ugyan még nem bizonyították, de egyes tudósok szerint ez a jobboldali koponyacsonti (paretiális) kéreg miatt fordulhat elő.
AndrewLozovyi/depositphotos.com
Az agynak ugyanis ez a része felelős a saját testünk feltérképezéséért, így ha ez összezavarodik, érzékelhetünk egy másik testet a szobában, amit – tévesen – egy idegennek látunk.
Az élmény alatt érzett rémület szintén nem tesz jót, mert egyrész felgyorsítja a szívverést az adrenalinlöket, másrészt nehezen tudunk ezután visszaaludni, így megzavarjuk az alvásciklust. Az alvásparalízis oka egyénenként változik, lehet örökletes, de okozhatja alváshiány, depresszió, krónikus fáradtság, szorongás, átélt trauma és stressz is. A narkolepszia az az alvási rendellenesség, ami extrém fáradtsággal és ezáltal önkéntelen, hirtelen álomba zuhanással jár, ez szintén hajlamossá teszi a beteget az alvásparalízisre.
Mit tehetünk ellene?
Az alvásszakértők szerint igyekezzünk egy rendszeres alvásciklust tartani, lefekvés előtt ne fogyasszunk alkoholt és ügyeljünk mentális egészségünkre, mert ezek a tényezők növelik az alvásbénultság előfordulásának esélyét.
Ha mégis arra riadunk fel, hogy ébren vagyunk, de nem tudunk mozogni, bármilyen félelmetes is az élmény, ne essünk pánikba, hanem próbáljuk meg arra emlékeztetni magunkat, hogy ez csak egy ideiglenes állapot, nem eshet bajunk és hamarosan elmúlik.
Különböző stresszoldó légzéstechnikák és – súlyosabb esetben pszichoterápia is segíthet könnyebben átvészelni az alvásparalízis nyugtalanító szakaszait, de a legfontosabb, hogy ez egy múló állapot és nem megszállt minket egy gonosz lélek, illetve gonosz szellemek sem figyelnek minket ilyenkor.