5 magyar férfi és nő elmesélte, mit tanultak meg a válásukból

„Sokszor hallottam már, hogy valakit nem lehet megváltoztatni, de szerintem mindenki azt hiszi, hogy ő lesz a kivétel. Én is így gondoltam! Amikor megismertem Petit, tudtam, hogy nagy nőcsábász, és nem erőssége a hűség, de amikor randizgatni kezdtünk, láttam rajta, hogy őszintén komolyan gondolja. Fülig szerelmes volt, állandóan csak velem akart lenni, és bár megfogadtam, hogy óvatos leszek, nem tartott sokáig. Egy év után megkérte a kezem, majd a második évfordulónkon összeházasodtunk, annak ellenére, hogy akkor már azért voltak gondjaink.

Hittem, hogy megváltoztattam őt, hogy hűséges férfit faragtam belőle, de fél év házasság után félrelépett.

Darabokra tört a szívem, fogalmam sem volt, mihez kezdjek, hiszen addigra már házasok voltunk, nem lehetett egész egyszerűen szakítani és kiköltözni! Ő is bánta a dolgot, kérlelt, hogy adjak neki új esélyt, és én megtettem. A barátaimnak el sem mertem mondani, mi történt, mert tudtam, hogy majd bolondnak néznek, amiért nem léptem le rögtön. Igazuk lett volna… Sajnos pár hónappal később egy buliban Peti megint félrelépett, és ráadásul ezt egy közös ismerősünktől kellett megtudnom. Akkor megértettem: senkit sem lehet megváltoztatni. Ha ő nem akar változni, csinálhatok én bármit, lehetek én akármilyen tökéletes feleség, a vége mindig ez lesz. Úgyhogy bármennyire is cikinek éreztem akkor, 26 évesen elválni, muszáj volt megtennem! De azt egy életre megtanultam, hogy nem próbálok még egy embert megváltoztatni.” – Virág, 28