5 magyar férfi és nő elmesélte, mit tanultak meg a válásukból

„A volt feleségemmel nagy szerelemnek indult a miénk, de már a kezdetektől fogva gyakran vitatkoztuk. Én ezt betudtam a szenvedélynek és a tűznek, és azt gondoltam, idővel majd csillapodik egy kicsit a hevesebb vérmérsékletünk. De ez sosem történt meg. Amikor több, mint 5 éve voltunk házasok, és volt egy pár hónapos gyerekünk, már napi rendszerességgel veszekedtünk olyan apróságokon, amiknek értelme sem volt.

Mindketten boldogtalanná váltunk, de nem mertük kimondani, hogy vége.

Féltünk attól, hogy mit mondanak mások, és hogy mennyi problémával jár egy válási folyamat. Tartottunk az anyagiak elosztásáról, a közös lakásunkról, a lányunk láthatási jogáról nem is beszélve. Nagyon nehéz lett volna újrakezdeni, ezért sokáig én is azt mondogattam magamnak, hogy így a jobb. Kitartunk, és meglátjuk, mi lesz. Egészen addig így ment, míg egy nagy vita közepén rájöttünk, hogy hiába szólnak bizonyos dolgok a házasságunk mellett, ha nem válunk el, életünk végéig boldogtalanok leszünk. Még egy esélyt adtunk magunknak, majd beadtuk a válási papírokat. Azóta már jó pár év eltelt, a lányomat gyakran látom, a volt pedig nejemmel egész normális a viszonyunk.

A válás alatt megtanultam, hogy nem szabad saját magunkat tönkretenni, mert ha én nem vagyok boldog, a lányom sem lesz az!” – Laci, 41