Kisgyerekkel nyaralni egészen más tészta – csudijó emlékeket gyűjt így be az ember, de azért nem csupa vattacukor meg sajtos lángos egy ilyen kirándulás!
Csak egy szál bikinit – meg a gyerek teljes szekrényét hoztam el az útra
Pelenka, fürdőruha, naptej, ruhák meleg napokra, hűvös napokra, kánikulára és hidegre. Meg esőre is. Popsitörlő, fürdető, krém hidratálásra, csípésre, pelenkakiütésre, horzsolásra, lázmérő, lázcsillapító, alvós állat. A kanala, amivel már tud enni, a bögréje, amiből már tud inni, de kulacs is kell útközbenre.
Mesekönyv, labda, rágcsálnivaló, ha ráülök a bőröndre, akkor be tudom csukni az után is, hogy belepasszíroztam a bébiőrt. Most már csak azt kellene kitalálni, hogy a saját cuccaimat hova tegyem.
One-man-show a kocsiban
Emlékszem az időkre, amikor még az volt a legnagyobb probléma út közben, hogy az északi vagy déli parton menjünk inkább, milyen CD-t hallgassunk a kocsiban, vagy hány sört vegyünk a vonatútra.
Most az indulást az alvásidőhöz igazítom, és n kisebb mint x (azaz a nevezett alvásidő rövidebb, mint az utazás ideje, márpedig rövidebb lesz), akkor az x-n időben mesét mondok, tönköly rudat adogatok, őzikéket mutogatok és Gryllus Vilmost hallgatok.
Lehet, hogy én egy személyes szórakoztató központtá alakulok, de szórakozni azt én nem igen fogok.
Nincs nyaralás sebtapasz nélkül
Jobb, ha az ember már az előtt kikeresi a legközelebbi ügyelet elérhetőségét, hogy kilépne az autóból, mert nem volt még olyan kisgyerekes nyaralás a történelemben, amikor valaki ne vágta volna el az ujját, zúzta volna le a térdét, vagy lázasodott volna be az első éjszaka. Kis szerencsével benne van a pakliban, hogy a gyerek az első mozdulattal, ahogyan kiszáll az autóból, darázsba lép.
Ha nem, akkor majd elvágja egy kagyló a lábát a Balatonban. Nekünk idén szerencsénk volt, mert csak a hazaút reggelére kezdett el szörcsögni a gyerek, de ennél olcsóbban azt hiszem, tényleg Murphy törvényeivel szembemenő lenne megúszni a dolgot.
A pillanatokért éri meg
Sikerült valami kisgyerek számára is fogyasztható ebédet szerezni, megvolt a délutáni alvás, ami persze feleannyi ideig sem tartott, mint otthon szokott, a nyaralóban már lépni sem lehet a holmiktól, amikor becsukjuk magunk mögött az ajtót és a tópartra indulunk.
Mezítláb tapossuk a homokot, a lányom kacagni kezd, ahogy a hullámok a lábát csiklandozzák, egyik kezével az ujjamat szorítja, miközben a másikkal csillogó kavicsokra vadászik a víztükör alatt.
Egyet felemel, arcára elégedett mosoly ül ki, aztán a magasba emeli és nekem is megmutatja a kincset. A világ legdrágább, pezsgőfürdős, all inclusive szervizes, óránként takarított és extra tágas hotelszobájában sem tudnék boldogabb lenni, mint most vagyok.
Egy hét nyaralást legalább két hét lenne kipihenni
A hazaút körülményei és feltételei hasonlóak az odafelé vezető úthoz, tetézve azzal, hogy a kicsit nagyobb gyerekek esetleg milicista alakulatokat megszégyenítő határozottsággal kezdenek harcolni azért, hogy „maradjunkmégegyhetet!”. És míg gyerek nélkül az ember lánya hazaérve elterül a kanapén és elégedetten bámulja bronzos barnaságát, mielőtt felhívná a barátait, hogy „helló, visszatértem a városba, igyunk meg egy rozé fröccsöt!”, kisgyerekkel kezdődhet a fürdetés-vacsora-altatás rutinja.
A rutin, persze, mint olyan, a nyaralás alatt megszűnt, úgyhogy most emlékeztetni kell a csemetét, hogy mi is a dolgok rendje. Minden, amire éppen szükség lenne, még a bőröndben van, a mosógép 4 napig meg sem áll és összességében fáradtabban ér haza az ember, mint ahogy elindult a nyaralásra. Én legalábbis, mire a szörcsögő másfél évesem immár ismét a saját ágyában álomra hajtotta a fejét, úgy éreztem magam, mint aki egy edzőtáborban vett részt.
De a tönkölymorzsás rugdalózók és a kiharapott fürdőjátékok mellett igazi, családi balatoni emlékeket is hazahoztam magammal. És megérte.