Támogató szülők
18 éves koromban vettem a legelső olyan ruhámat, amit újonnan vettünk a boltban és nem valakinek a levetett gönce volt. A saját erőből küzdöttem fel magam a nélkülözésből oda, hogy ma már saját otthonom, kocsim van és pénzem a bankban. Nem mondanám magam kifejezetten gazdagnak, de apám szerint így is "túl sok pénzem van." Az ember azt hinné, a szülők örülnek, hogy a gyerek kitört a szegénységből, de én azt érzem, neheztelnek rám emiatt.
Hölgyek
A nők, akik egész életemben átnéztek rajtam, most olyan negédesen kedvesek, hogy olykor hánynom kell tőlük. Ráadásul minél több pénzem van, annál fiatalabb és szebb nők próbálkoznak nálam.
Olvass még a témában
A periférián
A középiskolában voltak jómódú tanulók és voltunk mi, a "szegények", akiknek jól jött a tankönyv- meg ebéd-támogatás, amit a gazdag diákok csendesen lenéztek. A tízévente megtartott osztálytalálkozókon is volt klikkesedés, elvégre a tehetősebbeknek és szegényebbeknek több közös témája van egymással. Miután eladtam a szoftvercégem, a húsz éves érettségi találkozót én szerveztem a saját rendezvényhelyszínemen, a saját catering cégemmel úgy, hogy a kaja, pia, minden ingyenes volt mindenkinek. Nem felvágni akartam, csak hetek óta nem jutottunk dűlőre a szervezésben és gondoltam, megkönnyítem a dolgot. Azt kell mondjam, nem volt jó élmény, mert a jómódúakon nem láttam, hogy örülnének a sikeremnek, a "szegények" pedig úgy viselkedtek, mintha elárultam volna őket és már nem tartoznék közéjük.
A cikk folytatódik, lapozz!
