3. „Beszéltek még?”
A válasz maga kevésbé fontos, mint a reakció, ami kíséri. Teljesen normális, ha két felnőtt ember alkalmanként még váltogat néhány üzenetet, különösen, ha hosszú kapcsolatról van szó. Ami viszont gyanút kelthet, az a védekező vagy bagatellizáló hangnem: a hirtelen nevetés, a „ja, semmiség” típusú elhessegetés, vagy épp az, hogy valaki egyáltalán nem akar erről beszélni. A rendszeres kapcsolattartás önmagában nem baj, de ha ehhez társul a feszültség vagy a titkolózás, az jelzi, hogy a szálak még nincsenek elvarrva.
4. „Mit tanultál a kapcsolatban magadról?”
Ez a kérdés talán a legárulkodóbb, mert nem az exről szól, hanem arról, hogyan dolgozta fel valaki a saját szerepét a történetben. Aki valóban továbblépett, képes önkritikusan, de nem önostorozóan beszélni arról, mit tanult magáról, milyen mintákat ismert fel. Aki viszont csak a másikat hibáztatja, vagy egyáltalán nem tud mit mondani, mert sosem gondolkodott el ezen, az valószínűleg még a sértettség fázisában van, nem a feldolgozásban.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
