Úristen, de ciki voltam!
Néha mindenki viselkedik kellemetlenül. A különbség a húszas és harmincas reakcióban az, hogy utóbbi esetében már nagyon jó tudunk nevetni magunkon. Korábban ez azért nem megy olyan könnyen, mert erősen dolgozik bennünk a megfelelési kényszer és a vágy, hogy megfeleljünk mások elvárásainak. Úgy gondoljuk, hogy akkor leszünk szerethetők és boldogok, ha a tökéletességre törekszünk és nem csinálunk semmi olyat, ami kirívóan nevetségesen hatna ránk. Aki már jóban van önmagával, ha nem is tudatosan, de élvezi azokat a helyzeteket, melyekben jókat tud magán nevetni, hiszen nincs is jobb humor az öniróniánál.
Lemegyünk a boltba smink nélkül
Emlékszem, mikor az egyetemen a kollégium folyosójára sem mentünk ki smink nélkül a lányokkal, hiszen nem akartunk a pasik előtt úgy mutatkozni. Mára már az sem jelent kihívást, ha egy hétköznapot smink nélkül kell végigcsinálni, sőt én kifejezetten ekkor kapom a legtöbb bókot. Mégis, a smink biztonságos kapaszkodót jelent minden lánynak és nőnek, főleg a húszas éveik elején. Azonban akkor vagyunk jó irányban, ha az évek előrehaladtával a vakolat rétege egyre vékonyabb lesz.
Olvass még a témában
Nem hagyunk ki egy finom falatot sem!
Eszünk a szülinapi tortából, elmegyünk romantikus vacsorákra és iszunk finom borokat a különleges fogások mellé, vagy csak úgy. Nem spórolunk a kalóriákkal, de nem is esünk túlzásba. Ahogy a korunk is, úgy élettapasztalatunk is azt mutatja, hogy meg lehet találni az arany középutat és semmiről sem kell lemondanunk. Nehéz ez a húszas éveinkben, amikor keressük önmagunkat, a külsőnket és egyszerűen nem találjuk. Ezen az úton végig kell menni, de semmi vész, ha utána csupa jó dolog vár ránk.
A cikk folytatódik, lapozz!
