Nem gondolom, hogy egy párkapcsolatban olyan ember mellett kellene kikötnünk, akinek egyetlen rossz tulajdonsága sincs. Egyrészt ilyen ember valószínűleg nem létezik, másrészt én sem vagyok hibátlan, úgyhogy ha találnék is ilyen embert, nem hiszem, hogy ő velem akarna lenni.
Számomra egy partnernél inkább az a kérdés, hogy mi az, amivel együtt tudok élni, és mi az, aminél azt mondom: köszönöm, ebből nem kérek.
Vannak dolgok, amiket meg tudok bocsátani:
Nehezen beszél az érzelmeiről
Nem várom el, hogy valaki az első randin tökéletesen megfogalmazza, mit érez, miért érzi, és ezt még egy szép metaforával is levezesse. Olvass még a témában
A horkolás miatt kezdtünk külön aludni, aztán észre sem vettük, hogy elidegenedtünk egymástól
„Hónapokig nem jöttem rá, mi az a zaj hajnal 3-kor” – Szomszédok, akik mintha a pokolból költöztek volna mellénk
Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást
Megörököltem a legfinomabb családi csalamádé receptet – és most megosztom veled
Értem, hogy nem ugyanúgy szocializálódtunk. Egy férfi úgy is felnőhetett, hogy gyerekként kevésbé volt lehetősége beszélni az érzéseiről, vagy egyszerűen nem azt látta maga körül, hogy egy férfi is kifejezheti a fájdalmait. Lehet, hogy számára nehéz megfogalmazni, mi zajlik benne.
Ami nekem számít, hogy megpróbálja. Lehet lassú, lehet ügyetlen, lehet, hogy néha tíz perc gondolkodás után is csak annyit tud mondani, hogy „nem tudom”. Ezt el tudom fogadni.
Azt már nem, ha a „nem beszélek az érzéseimről” valójában azt jelenti, hogy egyáltalán nem hajlandó foglalkozni velük.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
