Szinkronitás
Ahogy a beszélgetőpartnerek felváltva beszélnek, figyelnek és egymásra hangolódnak, szinkronitás alakul ki közöttük. Ez a szinkronitás magában foglalhatja a nem verbális viselkedések összehangolását, egymás hangszínéhez és hangritmusához való alkalmazkodást, valamint a hasonló gondolatok kifejezését. Az összehangolt viselkedésnek ezek a finom, és gyakran a tudaton kívül eső szekvenciái nagyon gyorsan kibontakozhatnak, és olyan pillanatokat eredményeznek, amelyekben úgy érezzük, kapcsolódunk a másikhoz. A kutatók úgy vélik, hogy ahhoz, hogy a kémia érzete teljesebben kifejlődjön, a kapcsolatnak folyamatos interakciók során kell felhalmozódnia ezeket az élményeket.
Egyéni tényezők
Bár a kémia "kapcsolati szintű hatással" bír - ez olyasmi, amit bizonyos "különleges" kapcsolatokon belül tapasztalunk -, az egyéni tényezők különböző aspektusait befolyásolhatják. Ezek közé tartozhat, hogy az emberek hogyan élik meg vagy fejezik ki a kémiát, hogyan érzékelik a partnerüket és hogyan reagálnak rá, és kikhez vonzódnak.
További tényező lehet, amely elősegítheti vagy akadályozhatja a kémiát az interakciókban, hogy mennyire fogékony az illető (pl.: Jól figyel-e és képes-e perspektívát váltani? Melegszívűek és megbízhatóak?), vagy hogy mennyire kompatibilisek a céljaik a beszélgetőpartnerükkel. Továbbá, az interakció külsődleges szempontjai (tempó, hangnem) és az, hogy a beszélgetőpartnerek hogyan érzékelik őket, is befolyásolhatják a kémia "létrejöttét".
További tényező lehet, amely elősegítheti vagy akadályozhatja a kémiát az interakciókban, hogy mennyire fogékony az illető (pl.: Jól figyel-e és képes-e perspektívát váltani? Melegszívűek és megbízhatóak?), vagy hogy mennyire kompatibilisek a céljaik a beszélgetőpartnerükkel. Továbbá, az interakció külsődleges szempontjai (tempó, hangnem) és az, hogy a beszélgetőpartnerek hogyan érzékelik őket, is befolyásolhatják a kémia "létrejöttét".
