Teljesen valószínűtlennek tűnik 200 dollárt költeni hasábburgonyára vagy 5000 eurót hamburgerre. De a fogyasztók világszerte egyre inkább hajlandók az ilyen túlzásokra.
Nagyszerű reklámfogás lehet
A Serendipity3 esetében legalábbis a drága hasábburgonyával akartak egy kis izgalmat kelteni az étterem újbóli megnyitása körül, a több mint egy éves felújítás és a járványokkal kapcsolatos bezárások után. A főcímeken túl az étel gyorsan begyűjtötte a 10 hetes várólistát is.
Az, hogy a reklámmutatvány sikeres volt, nem meglepő Aaron Allennek, a chicagói székhelyű éttermi tanácsadó cég, az Aaron Allen & Associates alapítójának. Étteremként a túlárazott fogás bevezetése „nagyszerű módja annak, hogy felkeltse a figyelmet” – mondja. A Serendipity3 nagy nyilvánosságot szerzett aranyozott desszertjével, amikor megjelent. Most úgy tűnik, hogy legújabb terméke a világjárvány utáni horizontra készült. Mivel egyre többen érzik jól magukat utazgatva és vacsorázva, az időzítés megfelelő ahhoz, hogy olyan ételt kínáljon, amely dekadens, de nem teljesen elérhetetlen a dőzsölésre vágyó vásárló számára.
A szakértők hozzáteszik: a vonzerő része az is, hogy míg nem lenne nehéz összeírni egy több százezer forint értékű vacsorát New York legmenőbb éttermeinek menüjéről. Ezek az ételek mindenki számára ismert, hétköznapi és egyszerű fogások csillagászati árú változatai.
„Mindenki tudja, milyen érzés hamburgert enni” – mondja Leigh Caldwell kognitív közgazdász, a londoni Irrational Agency partnere és a The Psychology of Price című könyv szerzője. „Tehát nagyobb valószínűséggel tűnik fel, hogy van egy 5000 eurós hamburger, mint ha valami díszes kóstoló menü lenne a New York-i három Michelin-csillagos Eleven Madison Parkból. Ezt az átlagos fogyasztó nem látná relevánsnak saját maga számára.”