„Titokban mindig arra vágytam, hogy ne kelljen melltartót hordani…”
– Júliusban tehát kétoldali melleltávolításon estél át. Úgyis tudod, mit szeretnék kérdezni…
– Lehetőség lett volna arra, hogy csak a daganatot távolítsák el, és ezáltal csak egy negyedet veszítettem volna el a mellemből. Azt újraformázták volna, a másikat aztán hozzáigazították volna, és kész. Viszont én genetikailag érintett vagyok, a vizsgálat kimutatta a BRCA pozitivitást.
Emellett nagynénémnek is többször kiújult a daganat, szóval ezeket mérlegelve döntöttem úgy, hogy vegyék le mindkét mellem – ha így lehet csökkenteni a kockázatát annak, hogy ezen az egészen megint keresztül kelljen mennem, akkor bármit megteszek. Megkönnyebbültem, amikor az orvossal megbeszéltünk mindent. Egyedül a helyreállításon gondolkodtam kicsit többet: nem tudtam, hogy akarom-e, de mivel adott volt a lehetőség az azonnali rekonstrukció elkezdésére, ezért elfogadtam, és most nagyon örülök neki. Olvass még a témában
„A gyerekeim szívből utálják egymást” – Történetek a testvéri szeretet hiányáról
Mit egyek este, hogy jobban aludjak? Egy holisztikus táplálkozási szakértő titka
„Apám azt hitte a tampon elveszi a szüzességem” – Milyen tévhitek élnek a férfiak fejében a női testről?
Popcorn agy: mit jelent, mik a jelei, és hogyan lehet leállítani?
A hajam elvesztése nagyobb trauma volt, mint a mellemé. Talán mert utóbbiról én döntöttem, az előbbit pedig a kényszerűség szülte. Most sem izgultam igazán, csak a helyreállítás szükségességéről töprengtem az utolsó pillanatig.
A műtét hajnalán még egyszer mindent megbeszéltünk a sebésszel. Képeket mutatott, a kezembe adta az expandert, ami egy darabig a testem része lesz. Azt töltik fel a műtét után fokozatosan folyadékkal, helyet csinálva a majdani végleges implantátumnak.
Teljesen megbíztam a sebészemben. Tudtam, hogy jó kezekben vagyok. A műtőbe menet azért volt egy kis félsz, de amint megláttam őt, ez elmúlt. Három és fél órát töltöttem bent, igazából aludtam egy jót. Utána volt némi komplikáció, eléggé véreztem az egyik oldalon, de végül nem kellett újra megműteni, elállt.
Mikor végre felkelhettem a szigorú fekvésből, az első kérdésem az volt: ki az a nem normális, aki önként és dalolva plasztikáztatja magát, hát ez így fáj?! Mintha kalapáccsal vertek volna meg a műtőben, plusz az oldalamból két helyes cső lógott ki, aminek a végén kis hordókban gyűlt az ilyenkor távozó folyadék. Nagyon biztató látvány lehettem. Gyorsan meg kellett tanulnom önállóan mozogni – a párom lebetegedett, úgyhogy nem akartam pluszban terhelni.
Egy szerdai napon feküdtem be a kórházba, és hétfőn jöttem is haza. Igaz, egy cső még maradt bennem, de az is kikerült az első kontroll alkalmával. Onnantól azért jobb volt, szabadabban tudtam mozogni, és a tornát is elkezdhettem. A torna nagyon fontos, csináltam is mindennap.
Az elején kemény volt, húzódott, nem ment annyira, de napról napra láttam a változást a mozgásomon, és boldog voltam, mikor már egyedül fel tudtam nyúlni a pulcsimért a polcra, vagy nyújtózkodni egyet. Az első napokban még a tüsszentés sem ment, mert nem bírtam akkora levegőt venni. Amikor először fürödtem le, alig mertem odanézni. Végül fürdés után elsírtam magam, de nem is azon, ahogy kinézek, hanem azon, hogy megint segítségre szorulok, ugyanis egyedül nem tudtam a kádba beülni sem.
Összefoglalva nem egy fáklyásmenet, de nem bántam meg egy percre sem. Minden fájdalom megérte, mert most itt ülök és kérdésekre válaszolok, beszélgetek – az expandernek köszönhetően pedig mellem is van. Akkor sem aggódtam, amikor nem volt, egész kényelmes. Én mindig is nagymellű lány voltam, szóval teljesen új érzés volt, nem is nagyon hiányzott. Titokban mindig arra vágytam, hogy ne kelljen melltartót hordani. Tessék, most megkaptam.
Persze, ezt is fel lehet fogni tragikusan, de sokkal jobb poénkodni vele, vagy csak simán azt nézni hogy milyen előnyei vannak, mint azon sírni, amin nem lehet változtatni. A sírás feszültségoldásra jó, nem problémamegoldásra.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
