Nagyon sokat vacilláltam, míg végül elmentem egy sebészhez, aki töviről-hegyire elmondott mindent. Hogy mi miért van, mire lehet számítani, minden kérdésemre válaszolt. Ezáltal megnyugodtam. Örültem, hogy találtam egy embert, akiben vakon megbízhatok.
„Mindenkit szórakoztattam a kórházban.”
– A decemberi műtét előtt több nyugtatót is visszautasítottál, mégis fülig érő vigyorral altattak el. Előtte és utána milyen érzések kavarogtak benned?
– Igen, visszautasítottam a nyugtatót. Egyfelől azért, mert a diagnózis után nem sokkal életmód-változtatás mellett döntöttem, és nem akartam semmilyen gyógyszert fölöslegesen beszedni. Másfelől és legfőképp azért, mert nem volt rá szükségem. Nyugodt voltam. A műtét miatt én nem idegeskedtem – volt már komolyabb műtétem, ez csak pár nyirokcsomót érintett, így nem éreztem okot az aggódásra. Jól aludtam éjszaka mindenféle nyugtató nélkül is. Olvass még a témában
Én az orvosoknál, illetve a kórházakban pár alkalmat leszámítva mindig mosolyogtam és szórakoztattam mindenkit. Sokkal jobban érzem magam, ha körülöttem jókedvűek az emberek, így mindenkinek sokkal kellemesebb. A műtét előtti fülig érő mosoly is egy ilyenből adódott.
