A történelmi központ hátsó sikátoraiban a Cliques nevű csoportok tagjai hónapról hónapra összegyűlnek, hogy felkészüljenek a bázeli 72 órás karneválra.
A Fasnacht néven ismert bázeli karnevált az Unesco felvette az immateriális kulturális örökségek listájára 2017-ben, mert annyira mélyen beágyazódik a város kortárs kultúrájába, miközben megőrzi az évszázados hagyományokat. A három napos fesztiválon természetesen rengeteg alkohol fogy, de rendkívül kínosnak számít lerészegedni – az emberek ugyanis szeretik értékelni a felvonuló jelmezeket, az elhangzó dalokat és költeményeket.
kobbydagan/depositphotos.com Olvass még a témában
A város egyébként is értékeli a művészeteket, nem véletlen, hogy az Art Basel a világ legjelentősebb művészeti vására. A helyiek elköteleződését nem csak a remek múzeumok mutatják meg, de a tény is, hogy komoly társadalmi nyomás van a tehetősebb polgárokon, hogy anyagilag is támogassák a művészeket.
A város körülbelül 300 nyilvános szökőkútja egy másik formája a művészet, az öröm és a közjó valószínűleg kevés más helyen létrejövő egyesülésének. Sok szökőkút nemcsak gyönyörű, hanem elég nagy ahhoz is, hogy a helyiek megmártózzanak bennük – ezzel pedig nyaranta sokan élnek is.
Leonid_Andronov/depositphotos.com
Az egyik helyi kedvenc a Pisoni-Brunnen (Pisoni-kút), közvetlenül a Kunstmuseum melletti utcán található, a város hatalmas, 1000 éves székesegyházának hátsó árnyékában. Mint sok bázeli szökőkút, ez is egy 18. századi, visszafogott barokk eleganciát tükröző alkotás. Elég nagy ahhoz, hogy forró napokon akár egy tucat embert is lehűtsön – a bázeli életérzést pedig talán semmi nem jeleníti meg jobban, mint egy fürdőruhában és szalmakalapban a szökőkút vizében magazint olvasgató nő, aki aztán az ebédszünete végén visszaveszi a kiskosztümöt, és besétál az irodájába – óramű pontosan az értekezlet megkezdésére.
