Vallásosnak, de nem mélyen vallásosnak neveltek. Középiskolában vizsgáltam felül azt, amiben hittem, hála a filozófia tanáromnak.
Azonban annak ellenére, hogy a vallásról számomra lehullott a lepel az iskolapadban ülve, mégsem tudtam (és azóta sem tudom) azt mondani, hogy nem hiszek semmiben. Sosem éreztem azt, hogy annyi az élet, amit itt látunk és tapasztalunk. Ugyanakkor nem tudom magamat egy valláshoz sem besorolni, bár többel is érzek szimpátiát – másokkal pedig ellenszenvet. A Current Opinion in Psychology folyóiratban megjelent tanulmányban azonban nem kifejezetten a vallásokat vizsgálták a kutatók, hanem azt, hogyan hat a személyiségünkre, viselkedésünkre, ha hiszünk „valamiben”.
Kiderült, hogy számos előnye is lehet a hitnek
Úgy vélem, éppen ez az oka annak, hogy anno útjukra indultak a különféle hiedelmek. Manapság is látjuk a politikában ugyanazt a taktikát, amit a vallások is alkalmaznak. Ha úgy viselkedsz, gondolkozol, ahogy azt előre megírják számodra, akkor jó életed lesz, elnyered a méltó jutalmadat. Lehet, hogy nem ebben az életben, mert itt fejet kell hajtanod, adott esetben értékelned a szegénységet, de cserébe majd egy másik életben, vagy éppen a mennyországban (esetleg majd nyugdíjas korodban) annál gazdagabb lehetsz.
A tanulmányból kiderült, hogy a mennyországba és a pokolba vetett hitünk felülírhatja a természetes logikánkat. Bizonyos fokig képes arra, hogy diktálja a viselkedésünket. Ennek társadalmi és egyéni szinten is vannak előnyei:
„Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a bűnözőket, jogsértőket nagyobb valószínűséggel érik szerencsétlenségek. Lényegében éppen ezt állítják a természetfeletti büntetésről szóló hiedelmek is” – mondta Léo Fitouchi, a tanulmány társszerzője, pszichológus. „Ráadásul az emberek nagyobb valószínűséggel fogadják el a fenyegető hiedelmeket, mint azokat, amik pozitív életúttal párosulnak. Pl. a pokolban történő elkárhozástól jobban félnek, mint amennyire segítően élnek annak érdekében, hogy a mennyországba jussanak.”
Minél erősebb a vallás, annál szigorúbbak az előírások
Manvir Singh és kutatótársa, Fitouchi is kiemelte, hogy a természetfeletti büntetéséről szóló hiedelmek különösen elterjedtek azokban a kultúrákban, vallásokban, amelyek igyekeznek mélyen befolyásolni a társadalmat. Ezek a kultúrák merev társadalmi normákkal, szigorú előírásokkal és sokszor komoly büntetésekkel rendelkeznek. Sajnos úgy tűnik, hogy a természetfeletti büntetésébe vetett hit ugyan egyéni szinten könnyen válik nyomorúságossá, pozitív eredményeket hozhat a társadalom számára.
„Úgy tűnik, hogy a természetfeletti büntetésről szóló hiedelmek elősegítik az együttműködést a hétköznapok során”
– magyarázta Singh.
Ennek oka az, hogy a különféle vallásokban szigorú előírások szerint élnek az emberek. Helytelenként aposztrofálnak számukra bizonyos tulajdonságokat, szokásokat. Elég csak a hét főbűnre gondolnod (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség). Ha ehhez hozzávesszük, hogy a legtöbb példabeszéd szerint előnyökkel jár az, ha valaki nem megy szembe a vallási előírásokkal, viszont ellensúlyozza rossz cselekedeteit a jókkal, akkor már érthető, miért lehet társadalmi szinten is pozitív hatása a vallásnak.
A két pszichológus összegzése szerint a hitünk a természetfelettiben irányíthat mindannyiunkat, ráadásul észrevétlenül.
Ennek oka az, hogy ezek a hiedelmek megkerülik az úgynevezett ismeretelméleti éberséget, vagyis azt a szűrőt, aminek a segítségével értékeljük a mások által közölt információk megbízhatóságát. Ismeretekhez hozzájuthatunk tapasztalat útján és az elménk működésén keresztül is. Azonban „hivatalosan” egy tudás akkor elfogadott, ha nem csak igaz, hanem igazolt is – ez utóbbi a vallás esetében nem állja meg a helyét.
Ez tehát azt jelenti, hogy akik mélyen vallásosak, azok sokszor elvakultak lehetnek egy-egy információ kapcsán. Ők a hallottakat, látottakat teljesen másként értékelik, mint azok, akik nem ugyanabban hisznek (vagy nem is hisznek semmiben).