Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben kellene lennie, tartja a nagyon bölcs mondás. Van, aki rezignált belenyugvással fogadja az év végét, sokakon eluralkodik a piros betűs ünnepek stressze, és akad persze, akinek az adventi hetek pont annyi jelentőséggel bírnak, mint a többi 48. Ismersz olyanokat, akik így fogadják a karácsony közeledtét?
Pánikolós maximalista
Amikor meglátja az első karácsonyi reklámfilmet a neten, könnybe lábad a szeme a meghatottságtól, majd rögtön utána rátör a stressz, hogy biztosan nem lesz kész semmivel. A biztonság kedvéért december 6-án felállítja a karácsonyfát, majd még egyet a munkahelyén is, majd a szüleinél.
Valójában ez az ő privilégiuma, nem is enged mást a karácsonyfa-gömbökhöz nyúlni.
Pazar ütemtervet ír elő magának, ami arra szolgálna, hogy nyugodtabban teljenek az adventi napok, ám mivel nem tudja tartani magát hozzá, még jobban bepánikol.
Az ajándékokkal már nincs gondja, mert egész évben begyűjtögette a szeretteinek.
Ehelyett esténként Dickens Karácsonyi ének-ét nézegeti újra és újra, álmodozva a tökéletes angolszász karácsonyról – majd kreál a családjának egy tökéletes, hamisítatlan magyar karácsonyt.
Valójában ez az ő privilégiuma, nem is enged mást a karácsonyfa-gömbökhöz nyúlni.
Pazar ütemtervet ír elő magának, ami arra szolgálna, hogy nyugodtabban teljenek az adventi napok, ám mivel nem tudja tartani magát hozzá, még jobban bepánikol.
Az ajándékokkal már nincs gondja, mert egész évben begyűjtögette a szeretteinek.
Ehelyett esténként Dickens Karácsonyi ének-ét nézegeti újra és újra, álmodozva a tökéletes angolszász karácsonyról – majd kreál a családjának egy tökéletes, hamisítatlan magyar karácsonyt.