Vegytan, azaz kémia
A randi két órán keresztül tartott és kellemes volt. Beszélgettünk arról, hogy mindketten szeretünk futni, hogy kutyások vagyunk, hogy szeretünk a fővárosban élni és még a politikáról is, ami egy első randin elég merész téma. Mindenben egyetértettünk és a srác egész jól nézett ki, mégsem éreztem semmit. Semmi kémia, nulla, zérus. És egy pillanatra megkérdőjeleztem magam, hogy mégis mit akarok én? Itt egy férfi, aki kedves, nem ronda, egyezik az értékrendünk, mi kell még?
Ezért rábólintottam egy újabb randira, amit már akkor megbántam, amikor készülődtem rá. Mert a nulla kémia miatt minden sejtem tiltakozott és mire megérkeztem, már mindenhol akartam lenni, csak nem ott, vele. Ez vele sem volt fair, mert ennek megfelelően nem voltam túl lelkes, meg is kérdezte, mi a baj. Én pedig megfogadtam, hogy ezentúl csak akkor lesz több találkozó, ha van szikra, mert ez sajnos nem olyan dolog, ami „majd kialakul.”
