Hogyan haladjunk tovább a közös úton?
Mindezek mellett szerintem fontos tisztázni a dolog jogi hátterét is, mert a kérdés közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek azt a szülők egy része látja. Az oktatási intézményeknek valóban joguk van bizonyos kereteket megszabni a házirendben, ám a tanulók személyiségi jogai és a véleménynyilvánítás szabadsága nem írhatók felül önkényesen. Egy drasztikus, egyoldalú szigorítás jogilag is aggályos lehet, feltéve, hogy az korlátozza az egyéniséget, vagy ha a szankciók emberi méltóságot sértenek.
Tudom, én a végletekig optimista vagyok és bízok a közös értékrendben, de miközben a gyerekek szabálykövetéséről vitatkozunk, nem hunyhatunk szemet a saját felelősségünk felett sem. Hogyan várhatnánk el a diákoktól a szabályos rollerhasználatot, amikor a szülő védőfelszerelés nélkül robog a kicsivel az óvodába? És milyen követendő példát lát kommunikációra az a gyerek, akinek az iskolaparkolóban a türelmetlen „anyázás” jelenti a reggeli rutint?
Arról nem is beszélve, mekkora igazságtalanságot él meg az a kiskamasz, aki igyekszik betartani a kereteket, miközben azt látja, hogy a padtársa fittyet hány mindenre, és ennek semmilyen következménye nincs. Mert végső soron mégiscsak a szülő az, aki felmentést, engedélyt – és persze pénzt – ad műkörmösre, ruhára, sminkre vagy éppen elektromos rollerre. Olvass még a témában
„Egymás mellett álltunk a 20 éve készült fényképen” – Párok, akik sorsa hamarabb keresztezte egymást, mint hitték
Beírtam a naptáramba, hogy „spontaneitás” – Így egyensúlyozok a kreatív énem megőrzése és a teendőim között
„A születésnapomon derült ki, hogy az egész család hazudott nekem” – Titkok, amelyek évekig rejtve maradtak
5 dolog, amit a vásárlók most a legjobban keresnek egy lakásban – egy ingatlanszakértő szerint
És ha megszületik a szigorú szabályozás, ki fogja azt a gyakorlatban betartatni? A jogaiban és eszközeiben amúgy is korlátozott pedagógusoktól várjuk majd el, hogy vonalzóval mérjék a szoknyahosszt, vagy ők döntsék el a katedrán, hogy a diák kezén épített műköröm van vagy csak diszkrét géllakk?
Illúzióim nincsenek: ez a vita nem fog egyhamar véget érni, és a mélyen gyökerező társadalmi beidegződéseket nem egy másfélórás szülői egyeztetés vagy egy házirend-módosítás fogja megoldani. A merev tilalmak, a megszégyenítő büntetések és az egymásra mutogatás csak újabb feszültséget szülnek. Bár a kamaszok világát nem lehet megérteni anélkül, hogy partnerként bevonnánk őket a róluk szóló döntésekbe, a valódi változáshoz leginkább nekünk, felnőtteknek kellene elkezdenünk másképp működni. Ez pedig – látva a reakciókat és a kommenteket – nem lesz éppen gyors vagy egyszerű folyamat.
Következő cikkünkPárkapcsolati karma: ezt a leckét kellene megtanulnod a párodon keresztülA párkapcsolataink sokszor olyan tulajdonságainkra és visszatérő mintáinkra világítanak rá, amelyeket egyedül talán észre sem vennénk. A párkapcsolati karma arra hívja fel a figyelmet, hogy a másik ember mellett nemcsak szeretni tanulunk, hanem önmagunkról is fontos felismeréseket tehetünk. Nem büntetésről van szó, hanem oksági…Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
