Nem hagytam ott mindent, csak elkezdtem figyelni magamra
Nem tudom pontosan megmondani, mi változott meg attól a naptól. Nem lettem hirtelen más ember, nem hagytam ott mindent, nem indultam el gyalog egy hegyre megvilágosodni. Az élet ugyanolyan maradt kívülről: ugyanaz a munka, ugyanaz a lakás, ugyanaz a férjem, akit szeretek. De valami belül elmozdult, egy apró kattanás, amitől most már máshogy figyelek arra, amikor a saját hangom próbál szólni hozzám.
Elkezdtem újra rajzolni, amit huszonéves koromban abbahagytam, mert azt mondták, nem lehet belőle megélni. Most sem lehet, de nem is akarok megélni belőle, csak ülni akarok a papír előtt, és nem gondolni közben semmi másra. Kevesebbet vállalok be olyan dolgokból, amiket csak azért csinálok, mert kényelmetlen lenne nemet mondani. Ez néha feszültséget szül azokkal, akik megszokták a régi, mindig igent mondó verziómat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
