Véleménycikk: Schuszter Borka
Tudom, hogy vannak emberek, akik nem kedvelnek. Sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy vannak, akik kifejezetten idegesítőnek találnak. Van, akinek túl hangos vagyok, másnak túl érzékeny, biztosan van, aki szerint túl sokat beszélek, és olyan is akad, akinek egyszerűen csak nem szimpatikus a személyiségem. Ezzel egyébként teljesen ki vagyok békülve.
Ami azért vicces, mert közben a kritikát továbbra is meglehetősen rosszul viselem.
Jelenleg is dolgozom azon, hogy ne vegyem ennyire a szívemre mások visszajelzéseit. Ez egy olyan része a személyiségemnek, amiről tudom, hogy van még vele teendőm. Ha valaki kritizál, simán előfordul, hogy még órákkal később is azon gondolkodom, vajon igaza volt-e. Mit mondtam rosszul? Tényleg így viselkedtem? Lehet, hogy tényleg irritáló vagyok? És ha egyébként nincs is igaza, miért gondolta rólam ezt? Olvass még a témában
A gyereknevelésben néha az a legnehezebb, hogy felülírjuk, amit mi tanultunk
„Én a megoldóember voltam, ő pedig az, aki eltűnik” – Milyen hatással van a testvérekre, ha bántalmazó családban nőnek fel
„Ha sírt, azonnal ment a pofon” – Így sebzi meg egy anya a fia lelkét
„Én a helyedben azt csinálnám…” – Hogyan és miért lett mindenki mások életének szakértője?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






