Trauma lehet egy olyan megrázó esemény, mely során szinte garantált a kezdeti összeomlás, minek mértéke a kiváltó októl függ. Életünk korai szakaszában egy szerelem vége is a világvégét jelentheti, amiből úgy érezzük, soha nem mászunk ki. Aztán megtanuljuk ezeket a helyzeteket kezelni és idővel megérkezhetünk egy olyan állapotba, amikor már egész másképp tekintünk a traumákra.
Mikor mindennek vége…
Akkor kezdődik valami nagyon jó és ígéretes. Legalábbis az esetek többségében ez elmondható. Kár lenne olyan illúzióba ringatni magunkat, hogy ha elég keményen dolgozunk magunkon, kiolvassuk az összes önismereti könyvet, akkor majd jön egy olyan élet, amiben már nem lesznek problémák, vagy ahol a reggeli dugóban nyugodt Buddhaként fogjuk a kormányt.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez az élet nem erről szól. Jellemzően, mikor van egy nyerő széria, vagyis az életünk sínen van, nincsenek kimagasló problémák, végül valami mindig megszakítja a nagy önfeledt érzést. Ne gondoljunk világméretű katasztrófákra, egyszerűen csak érkezik a következő próbatétel. És talán ez lenne a titok a traumák kezeléséhez.
Mégis, hogy lehet egy trauma jó dolog?
Természetesen a trauma fájdalommal jár és mivel mindenki más életet él, értelmetlen a sajátunk hasonlítgatása másokéhoz. Ezt azért fontos tisztázni, mert vannak, akik úgy gondolják, mivel ők hatalmas traumákon, veszteségeken vannak túl, senki, akivel nem történt hasonló, nem értheti meg fájdalmukat. Ezzel belehelyezkedve egy áldozati szerepbe, amibe nagyon könnyű belekényelmesedni. Nyilván, amikor rossz történik velünk, időt kell hagyni a gyászra, elvonulásra és nem aznap kell megváltani a világot.
Idővel, viszont szükségszerű lépéseket tenni a jobb jövő irányába. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, hogy összeszedjük magunkat és teszünk egy bátor lépést a gyógyulás irányába. Mert egy trauma hasonló károkat okoz a lélekben, mint egy baleset a testben.
Időre és gyógyulásra van szüksége, amit csak te tudsz megadni számára.
Talán életed szerelme hagyott magadra, elveszítettél egy számodra nagyon fontos embert, vagy megfosztottak az imádott munkádtól. Kérlek, ne gondold, hogy bárhova is sietned kellene egy ekkora veszteség után! Mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb, így ne foglalkozz azzal, aki esetleg lekicsinyíti azt, vagy semmisnek tekinti. Tudd, hogy van időd, senki sem siettet és bízz magadban annyira, hogy ki fogsz ebből mászni.