Alapvetően egy pozitív életszemléletű embernek tartom magam, és általában azt az elvet vallom, hogy hacsak nem muszáj, nem érzem rosszul magam. Más szóval megengedem magamnak, hogy boldog legyek. Mivel hiszek benne, hogy én döntöm el, mi van a figyelmem fókuszában, próbálok örülni neki, hogy énekelnek a madarak, mikor megyek a boltba, és nem túl sokat agyalni azon, hogy elfelejtettem kiflit venni, úgyhogy félúton hazafelé még vissza kell fordulnom. Elvégre mit nyerek vele, ha az ilyen apró bosszúságok miatt büntetem magamat?
Mindezzel együtt viszont el kell ismernem, hogy van olyan, amikor nálam is elszakad a cérna. Amikor csak szeretnék kifakadni, és egy levegővétellel 3 percen keresztül megállás nélkül panaszkodni egy barátomnak vagy kollégámnak, aki erre azt mondja: „Fuh, sajnálom, ez elég szívásnak hangzik!” Mert az az igazság, hogy ez ilyenkor segít. A toxikus pozitivitás viszont nem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
