„A barátnőm a pasimmal kacérkodik!” – A toxikus barátságok 3 elsődleges jele

A jó barátság egyértelműen a kölcsönösségen alapszik és egymás tiszteletén. Ez a legtöbb emberi kapcsolatra igaz, azonban a barátságoknak az a legnagyobb szerepük az életünkben, hogy legyenek olyan bizalmasaink és cinkosaink, akiket mi választunk magunknak. Egy jó barát előtt a legkönnyebb felfedni sebezhetőségünket és, ha mi is ebbe a táborba tartozunk, akkor a másiknak sem jelent ez akadályt. Talán elsőre azt gondolnánk, hogy a hasonlóság tesz két embert jó baráttá, de tulajdonképpen ez teljesen másodlagos dolog.

Ahogy a párkapcsolatokban, úgy a barátságokban is vonzhatják egymást az ellentétek, sokszor még tisztább tükröt tartva egymásnak. Van azonban egy elhanyagolhatatlan tényező, ami egy barátot a legjobbá tesz, ez pedig az elfogadás. Ennek hiányában nem is beszélhetünk őszinte barátságról, hiszen ez az alapja. Az elfogadás annyit tesz, hogy úgy fogadjuk el a másikat, az összes furcsaságával együtt, ahogy van és megtermetjük számára azt a közeget, amiben bármikor önmagát adhatja. És jó esetben mi is ezt kapjuk tőle.

Egy kapcsolat akkor működhet harmonikusan, ha a mérleg egyensúlyban van. Ez akkor valósulhat meg, ha mindkét fél egyenlően pakol rá, vagyis egyezik a befektetett munka mértéke. Természetesen ezt nem kell kicentizni, mert van, amikor az egyik és van, amikor a másik igényel több támogatást és még szerepet játszik ebben a személyiségek különbözősége is. Viszont alapvetően a cél az lenne, hogy egyikük se érezze úgy, hogy elhanyagolja a másik és nem egyenlően vannak jelen a barátságban. Ez, viszont már a kezdeti időszakban is szemet szúrhat, ha mondjuk te mindig ott vagy a másiknak, ha lelki támasz kell, de ő valamiért mindig akkor szívódik fel, mikor te padlón vagy.