A nyári konyhák a feljegyzések alapján a 18. és 19. században élték virágkorukat, azonban a közelmúltban ismét az érdeklődés középpontjába kerültek. Én is teljesen odáig vagyok értük!
A nyári konyha eredeti funkciója a kényelmet szolgálta, hiszen praktikusabb volt a kertben található épületben tisztítani és befőzni azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, melyek helyben megteremtek. A kerti konyhák méretük ellenére táplálták és ellátták az egész háztartást, miközben biztosították a praktikumot – többek között azzal, hogy egyszerűbb volt őket szellőztetni és nem is melegedtek át annyira, min a ház szívét jelentő, „hagyományos” konyhák. Ráadásul a nyílt lángos főzés jóval kevésbé volt biztonságos, mint a mai, elektromos árammal működő főzőlapok: nyilván sokkal kisebb kárt jelentett egy kerti konyha leégése, mintha a teljes ház odaveszett volna egy tűzben. Szóval a praktikum mellett a biztonság volt a fő szempont a nyári konyhák kialakítása tekintetében.
Manapság nagyon fordult a kocka, és a nyári konyhák sokkal inkább egy luxus pikniknek felelnek meg. Ugyan vannak, akik hasonló okból építik őket, mint elődeink: tisztításra, befőzésre, tárolásra használják a nyári konyhát és csak mintegy mellékesen élnek a szabadtéri programok adta lehetőségekkel.