Hát igen, már megint az evolúció szólt közbe
A magyarázatot egy korábbi, 1992-es, Pruett-Jones kutatásban találjuk. Kiderült, hogy nem csak az állatokban, hanem bennünk is munkálkodik a társmásolás, vagy más néven a párválasztásos másolás.
Ez azt jelenti, hogy az alapján választunk partnert, hogy más nők mit tartanak jónak, vagy éppen a társadalom szerint ki az ideális jelölt. Egyértelműen az, aki már foglalt, ennél jobban semmi sem példázhatná, hogy a kiszemelt számunkra is megfelelő lehet. Hajlamosak vagyunk a környezetünkben megfigyelt mintákat, sémákat a magunkévá tenni, hiszen így fejlődünk, így szocializálódunk és ez óhatatlanul hatással van a párkapcsolatainkra is.
Pruett-Jones kutatása szerint az egyének szelektíven megtanulják, ki lehet az ideális jelölt az alapján, hogy önmagukhoz hasonló és nagyra tartott emberek párválasztását figyelik, elemzik. Tehát, ha egy férfi azonosulni tud a jelenlegi partnereddel, akkor vonzónak fog tartani téged. Ugyanígy fordítva: ha te rivalizálni kezdesz (akár gondolatban) egy nővel, akkor jó eséllyel a párja is tetszeni fog. Olvass még a témában
Ugyanezt két későbbi felmérés is megerősítette. Rodeheffer 2016-os, majd Moran & Wade, 2019-es kutatása szintén alátámasztotta, hogy létezik ez a jelenség, és el is nevezték kívánatosság-növelő hatásnak. Egyébként ezekből a felmérésekből is kiderült, hogy a nők sokkal hajlamosabbak arra, hogy vonzóbbnak értékeljék a férfiakat akkor, ha foglaltak, mint fordítva.
Szóval úgy tűnik, hogy a férfiak két okból kifolyólag találnak rád nagyobb arányban akkor, ha foglalt vagy. Egyszerűen sokkal vonzóbbnak tűnsz, köszönhetően a szerelemnek, vagy azonosulni tudnak a partnereddel, akiben egyben legyőzésre váró versenytársat látnak.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
