Az egyik legjobb barátnőm szerelmi élete meglehetősen viharos, azt hiszem, kijelenthetem, hogy amit meg lehet tapasztalni a párkapcsolatokban, azt neki sikerült.
Máskor látjuk vonzónak a férfiakat, és máskor a nőket
Az eddigi ismeretek alapján azt feltételezték a kutatók, hogy a férfiak és a nők vonzalmát ellentétesen befolyásolja az, ha az ellenkező nem tagjaival veszik körül magukat. Tehát azt feltételezték, hogy kevésbé tartják vonzónak azokat a férfiakat, akik túl sokat lógnak a nőkkel. Azok a nők sem lesznek vonzóak, akik alapvetően férfiak társaságában láthatóak.
Ehhez képest egy 2008-as felmérés, amit Sarah E. Hill és David M. Buss készített, egészen mást mutatott. Kiderült, hogy a nők sokkal kívánatosabbnak értékelték azokat a férfiakat, akiket nők vettek körül, szemben azzal az esettel, amikor a kiszemelt más férfiakkal, vagy akár egyedül volt. Ez éles ellentétben áll a férfiak álláspontjával, akik kevésbé kívánatosnak ítélték meg azokat a nőket, akiket férfiak vettek körül. Jóval nagyobb népszerűségnek örvendtek ellenben azok a nők, akik egyedül, vagy barátnőikkel mutatkoztak.
Mindez arra enged következtetni, hogy nőként potenciális jelölteket látunk a foglalt férfiakban. Sőt, vonzóbbnak ítéljük meg őket akkor, ha párkapcsolatban élnek, mintha a haverokkal lógnak, vagy éppen egyedül mutatkoznak, tehát feltételezhetően szinglik. De mi a helyzet velünk?
Minket vajon miért találnak vonzóbbnak a férfiak akkor, ha foglaltak vagyunk? Tudatában annak, hogy ha a párunkkal mutatkozunk, akkor – elméletileg – már nem vágynak ránk annyira… Ez csak elméleti feltételezés lenne és hibás észrevétel? És végül: mi, nők, vajon miért éppen azokban a férfiakban látunk ideális jelöltet, akik éppen párkapcsolatban élnek?
