A „Szörnykísérletben” árva gyerekeket dadogásra bírni azzal, hogy szekálták őket
1939-ben Wendell Johnson professzor 22 iowai árva gyerek bevonásával belekezdett a Szörnykísérletbe. Meggyőződése volt, hogy a dadogást a szülök szigorúsága és elvárásai okozzák – mert az ő esetében így történt és ezt kívánta bizonyítani. 10 dadogó árvát választott ki, akiket csak dicsért, a többi 11 nem-beszédhibás árvát pedig csak negatív visszajelzésben részesített beszédükkel kapcsolatban.
A dadogó gyerekek nem gyógyultak ki a beszédhibából a többi, hónapokon keresztül szekált kisgyereknél viszont önértékelési zavarok és beszédhibák keletkeztek.
Az egész etikátlan kísérletet csak a kétezres években hozták nyilvánosságra és az akkor még élő hat – akkora már idős – résztvevő pénzbeli kártérítésben részesült.
A dadogó gyerekek nem gyógyultak ki a beszédhibából a többi, hónapokon keresztül szekált kisgyereknél viszont önértékelési zavarok és beszédhibák keletkeztek.
Az egész etikátlan kísérletet csak a kétezres években hozták nyilvánosságra és az akkor még élő hat – akkora már idős – résztvevő pénzbeli kártérítésben részesült.
Albert, akibe félelmet tápláltak egy patkány segítségével
John B. Watson vezette azt a kísérletet, ami kisgyerekekben akart tanítással olyan dolgok iránt félelmet kelteni, amiktől eredetileg nem féltek. Egy 9 hónapos kisbabának, Albertnek mutogattak kedves bundás állatokat, többek között egy élő fehér patkányt, amivel a baba el is játszogatott.
Azonban legközelebb mikor a patkányt megsimogatta volna, egy vasrúddal hirtelen hangos zajt keltettek mögötte, amitől a gyerek megijedt és sírni kezdett.
Ezt addig csinálták, amíg a baba már a patkány – sőt, minden addig kedvelt bundás állat és tárgy – puszta látványára is sírva fakadt. Albert egy ott dolgozó anyuka babája volt, akinek nem mondák el részletesen, milyen kísérletben vesz részt a gyerek és a tudósok nem vesződtek azzal, hogy a babában kialakult félelmi reakciót visszafordítsák.
Azonban legközelebb mikor a patkányt megsimogatta volna, egy vasrúddal hirtelen hangos zajt keltettek mögötte, amitől a gyerek megijedt és sírni kezdett.
Ezt addig csinálták, amíg a baba már a patkány – sőt, minden addig kedvelt bundás állat és tárgy – puszta látványára is sírva fakadt. Albert egy ott dolgozó anyuka babája volt, akinek nem mondák el részletesen, milyen kísérletben vesz részt a gyerek és a tudósok nem vesződtek azzal, hogy a babában kialakult félelmi reakciót visszafordítsák.
