Egészen más tulajdonságok jellemzik például azokat, akik elsőszülött gyerekként nőttek fel, több testvér társaságában, és megint más igaz azokra, akik egyedüli gyerekek a családban. A szülők figyelme megoszlik három testvér között, míg amikor egyetlen gyermekkel kell foglalkozni, az egészen más helyzet. Ezért van az, hogy a személyiségek ennek függvényében képesek változni, és ez az oka annak, hogy egykeként egy bizonyos problémával könnyen szembetalálhatod magad a szerelemben.
Egykeként ugyanis valószínűleg hozzászoktál ahhoz, hogy a szüleid minden figyelmüket rád irányították, és folyton te voltál a középpontban kisebb korodban. Ez tinédzserként is igaz maradt, ahogy felnőtt korodra is; azt szereted igazán, ha te vagy a társaság középpontja, mert mindenkinél jobban igényled a figyelmet. A párkapcsolatodban sincs ez másképp: elvárod tőle, hogy te legyél számára az első.
Ha üzenetet írsz neki, nem szeretsz hosszú ideig várakozni egy válaszra, ahogy azt is utálod, ha egész délután a tévét nézi, és alig foglalkozik veled. Közben viszont ott van benned az érzés, hogy bizonyos napokon nem vágysz másra, csak az egyedüllétre; ami egy kimondottan ellentétes helyzetet hoz létre. Olvass még a témában
Ambivalens érzések váltakozása
A te esetedben nehéz megállapítani, épp mi az, amire szükséged van. Egyik nap folyamatos törődésre vágysz, míg másnap arra, hogy egyedül nézhesd a sorozataidat egész délután. Ez pedig abból fakad, hogy egykeként mindkettőre lehetőséged volt. A szüleid folyton figyelemmel árasztottak el, tudtad, hogy te vagy a középpont, de mivel nem volt testvéred, így kénytelen voltál „egyedül” felnőni.
