Időnként abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy ha elég könyvet elolvasunk, ha elég tudatosak vagyunk, és minden szeretetünket beletesszük a mindennapokba, akkor megkímélhetjük gyermekünket azoktól a nehéz batyuktól, amiket mi magunk is cipelünk.
Ez a vágy mélyen emberi és végtelenül nemes, de szülőként az első és legfontosabb leckénk általában pont az, hogy felismerjük saját korlátainkat. Én is ebben a folyamatban vagyok: tanulom a jelenlétet, a türelmet és legfőképpen azt, hogyan bocsássak meg magamnak, amikor rájövök, hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére is hagyok látható vagy láthatatlan nyomokat a lányom lelkén.
Amikor a gyerek válik a tükrünkké
Sokáig azt hittem, hogy pontosan tudom, ki vagyok és honnan jövök, de aztán megszületett a lányom, és minden megváltozott. Olyan volt, mintha valaki egy hatalmas tükröt tartott volna elém, amiben nemcsak a mosolyomat láttam viszont, hanem azokat a sötétebb sarkokat is, amikről addig tudomást sem akartam venni. Olvass még a témában
3 rossz tulajdonság, amit el tudok nézni egy férfinek – és 3, amit nem
„Nem mosogatok el, mert nem tudom, minek hol a helye” – amikor a férfi nem hajlandó besegíteni otthon
96 éves nagyik hódítják meg a TikTokot – de miért is várnánk el az idősektől, hogy láthatatlanná váljanak?
Mennyire ismered a halloweeni babonákat és szokásokat? Tedd próbára a tudásod!
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
