Dian Fossey az a nő volt, aki tudta, hogy mit akar. Bár fiatalon még tipikus útkeresőnek volt mondható, gyorsan kiderült számára, hogy mi az életcélja. Élete utolsó 18 évének munkásságáról film is készült könyve alapján, Gorillák a ködben – Gorillas int he Mist – címmel 1988-ban.
Dian útkeresése
Biológiai és állatorvosi tanulmányokba kezdett az egyetemen, ám gondjai akadtak a kémiával és fizikával, így diplomáját foglalkozásterápiából szerezte meg, 1954-ben. Egy louisville-i gyermekkórház foglalkozásterápiai osztályának igazgatójaként dolgozott.
Louis Leakey előadását hallva kötelezte el magát a gorillák mellett, PhD fokozatát a Cambridge-i Egyetemen szerezte meg. Szakdolgozatának címe ,,A hegyi gorillák viselkedése” volt. Barátnője keltette fel az érdeklődését Afrika iránt: 1963-ban kölcsönt vett fel, és útnak indult.
A kutatás kezdete
Dr. Louis Leakey támogatását 1966-ban szerezte meg, rajta keresztül pedig a gorillák hosszú távú kutatásához szükséges forrásokhoz is hozzájutott. 1967-ben a zaire-i politikai bizonytalanság miatt Ruandában folytatta megfigyeléseit.
A Virunga-hegység esőerdő borította részén létrehozta a Karisoke Kutatóállomást. A National Geographic Magazin felfigyelt Fossey-ra és munkájára, ami reflektorfénybe helyezte az orvvadászok miatt végveszélyben lévő gorillákat.
nationalgeographic.com
A gorilla és az ember
Fossey meggyőzte a világot arról, hogy a gorilla nem egy agresszív vadállat – ledöntötte King Kong mítoszát –, a NatGeo első fényképei a gorilla és ember közötti békés kapcsolatot örökítették meg.
Az etológusnő ellenezte az állatkerteket is, mert az állatok befogása a csapat más egyedeinek megölését is eredményezte, az állatok elpusztultak a szállítás során, és az állatkerti szaporodás és túlélési arány alacsonyabb volt, mint a természetben. Véleménye szerint az állatok befogása, hogy állatkertekbe kerüljenek emberi szórakoztatás céljából, etikátlan.
Elért célok
Fosseynak köszönhető, hogy az Európai Közösség felülvizsgálta egy tervét, ami a gorillák természetes élőhelynek egy részét veszélyeztette. Mezőgazdasági területet akartak létesíteni, ám annak tervezett határait jócskán megváltoztatták.
1978-ban Digitet, Fossey kedvenc gorilláját az orvvadászok 20 dollárért lefejezték. Ekkor létrehozta a Digit alapítványt, melynek célja az lett, hogy forrásokat teremtsen elő az orvvadászok elleni őrjáratok megszervezéséhez.
Titkok
Fosseyt brutálisan meggyilkolták, 1985-ben, kunyhójában – állítólag orvvadászok. Ám túl sok furcsa körülmény volt, és túl sok pénz forgott kockán. A Karisoke Kutatóközpont sok ember szemét szúrta, leginkább azokét az állami hivatalokét, melyek az idegenforgalom fellendítésében voltak érdekeltek.
Az orvvadászok elleni küzdelmet támogatók pénze többnyire ezeknél a szervezeteknél landolt, míg Fossey eladta könyve – Gorillák a ködben – megfilmesítésének jogát, 1 millió dollárért, hogy finanszírozni tudja az orvvadászok elleni őrjáratok megszervezését.
Gorillák a ködben c. film, Sigourney Weaver főszereplésével
A végakarat
Összes pénzét – beleértve a filmből befolyt összeget is – a Digit alapítványra hagyta, ám Fossey anyja megtámadta a végakaratot, és meg is nyerte a pert. Dian Fosseyt a ruandai Karisoke Kutatóközpont területén temették el, a gorillatemetőben, Digit, az 1978-ban megölt kedvenc gorillája mellett.
Nevét számos ruandai, USA-beli szervezet használja fel pénzszerzés céljából. Fossey munkáját barátnője, Shirley McGreal, az Emberszabásúakat Védő Nemzetközi Szövetség folytatja.
A ruandai népirtás során a tábort teljesen kifosztották, tönkretették. A polgárháború alatt a Virunga-hegység erdeit menekültek szállták meg, az illegális fakitermelés pedig eltüntette Fossey gorilláinak életterét.
A Budapesti Állatkertben láttam ,,ezüst hátút” – hím gorillát. Nem tudtam úgy ránézni, hogy ne Fossey története jusson az eszembe. Felvetődött bennem a kérdés: Hol és mikor romlott el ennyire a világ?
Dian Fossey sírja