Minden ember életében elérkezik egy pont, amikor az anyagi javak jobban előtérbe kerülnek, már-már fontosabbak lesznek, mint a valóban értékes dolgok. Szerencsés esetben az ember még fiatalon átesik ezen, de persze erre sincs garancia, mivel a fogyasztói társadalom rabjai vagyunk.
Kell a legújabb telefon!
Könnyen mondjuk, hogy milyenek a mai fiatalok, de soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindegyik generáció érintett abban, hogy kifelé mindig a szebbet és jobbat akarta mutatni, fiatalként főleg. Maximum akkoriban nem a legújabb telefon jelentette a hírnevet, hanem egy olyan sportcipő, ami akkor még az országban sem volt kapható.
Az Y generáció életében jelentek meg először az okostelefonok. Még emlékszem, amikor az első érintőképernyős telefonomat megkaptam és akarva-akaratlanul is többnek éreztem magam tőle. Nem tudom, hogy ez elől el tudunk-e valaha menekülni. A fogyasztói társadalom tagjaiként mindig érni fognak minket az impulzusok, kivéve, ha felköltözve a hegyekbe, remeteként élünk. Nem ez a megoldás és nyilván nem erre vagyunk hivatottak.
Az viszont mindenképpen feladatunk, hogy a túláradó kínálatból szelektáljunk és még csak véletlenül se higgyük el, hogy ezektől a tárgyaktól lehetünk majd boldogabbak.
Maximum szegényebbek, hiszen a legújabb okostelefonokért már mélyen bele kell nyúlnunk a pénztárcánkba. Mindig is azt vallottam, ha valaki megteheti, kap egy pillanatnyi jó érzést, akkor ne vonjon meg magától semmit. Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyamatos megvonásban éjünk. Ha már az emberiség megteremtette ezeket a használati tárgyakat, hát élvezzük őket. DE!!! Soha ne engedjük, hogy a rabjaivá váljunk ezeknek. Roppant nehéz megtalálni az egészséges határt, mert olykor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy egy új telefon, autó, lakás megold minden problémát az életünkben és általuk boldogabbak leszünk. Valóban azok leszünk, csak az a fajta boldogság egész mást takar, mint a valódi.
Apró örömök az életben
Amikor vásárolsz magadnak valamit, legyen az egy szép ruha, táska, vagy parfüm, boldogságot érzel és feltöltődsz általa. Főleg, ha a táska egy régóta dédelgetett designer táska, a ruha meseszépen áll rajtad, a parfümöd pedig még nap végén is vadítóan illatos a bőrödön. Most őszintén, melyik nő ne örülne ezeknek? Mi nőként, ebben a világban, ebben a társadalomban ezeknek az ingereknek vagyunk kitéve. Másodpercenként ömlik ránk az újabbnál újabb információ, de a végén általában mindig csak üresség marad.
Legalábbis akkor, ha ezektől a tárgyaktól valamilyen világmegváltó hatást várunk, nem csak azt, hogy a szerepüket betöltsék. Ez pedig a pillanatnyi öröm és hasznosság.
Utóbbi nem is annyira fontos, néha mindenki megérdemli, hogy haszontalan tárgyakkal szerezzen magának örömet, viszont tudni kell, hogy ezek a tárgyak nem tudják helyettesíteni például az önbizalmat. Sok ember azért vásárol magának méregdrága holmikat, mert egyrészt megteheti, másrészt, viszont ezektől érzi magában az erőt. A kérdés viszont mindig az, hogy lecsupaszítva az embert, elvéve tőle minden vagyonát, ki is ő valójában.
Mert egy embert, aki szereti az életét és nem akar többet mutatni a külvilág felé, már nem érdekli a legújabb telefon, kocsi, ház, óra és még sorolhatnánk. Még akkor sem, ha minden órában tudna egyet venni. Nem érdekli, mert már tudja, hogy mit jelent az igazi boldogság. Jim Carrey egyszer azt mondta, hogy egy napra mindenkinek meg kellene tapasztalni a gazdagságot, a hírnevet és az azzal járó összes gyötrelmet, hogy rájöjjenek az emberek, hogy a pénz és a siker még nem hozza el az igazi boldogságot.