Csokoládé zabálás titokban
Volt időm kiismerni magam, pontosan tudom, hogy kezeletlen csokoládé függőségben szenvedek, de ezt nem tartom betegségnek. Az egészséges életmódra való nevelést azonban fontosnak gondolom, így bár szívesen tenném, ma már nem egy tábla csoki a reggelim, mint még gyermektelen korszakomban volt.
A csábítás azonban megmaradt, és a tiltott dolgokkal kapcsolatos izgalommal fűszerezett ritka énidővé magasztosítottam a csokizást. Havonta néhány alkalommal megengedem magamnak ezt az élvezetet, és ilyenkor akár egy mikulás csomagnyi édességet is képes vagyok boldogan magamba pakolni.
A csábítás azonban megmaradt, és a tiltott dolgokkal kapcsolatos izgalommal fűszerezett ritka énidővé magasztosítottam a csokizást. Havonta néhány alkalommal megengedem magamnak ezt az élvezetet, és ilyenkor akár egy mikulás csomagnyi édességet is képes vagyok boldogan magamba pakolni.
Nyugalom, csend, természet
Nálunk íratlan szabály, hogy nem bántunk senkit és semmit. Még a garázsban lakó kaszáspóknak is neve van (Manci), védjük a természetet és a környezetünket. Meggyőződésem, hogy az evolúció nem készített fel minket, embereket arra, hogy napokat, heteket, hónapokat töltsünk a négy fal között, légkondicionált irodában éljük az életünket.
A szél hangja, simogatása a bőrünkön a nyugodt idegrendszer alapfeltétele. Számomra elképzelhetetlen, hogy a nap egy jelentős részét ne a szabadban töltsem. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért egy olyan helyen élünk, ahol a közelben van erdő, patak, rétek, lovak és más háziállatok. Ha ez nem így lenne, valószínűleg YouTube videókon néznék ilyesmit minden nap.
Meggyőződésem, hogy amit elképzelünk magunknak, az előbb vagy utóbb megvalósul, akár negatív, akár pozitív az elképzelés. Ezért mindig tudatosan figyelek arra, hogy amikor a jövőről gondolkodom, ne a félelmeim irányítsanak, hanem a hit és a saját magamba vetett önbizalmam, így próbálok nem tökéletes, de legalább valamennyire kiegyensúlyozott anya lenni.
A szél hangja, simogatása a bőrünkön a nyugodt idegrendszer alapfeltétele. Számomra elképzelhetetlen, hogy a nap egy jelentős részét ne a szabadban töltsem. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért egy olyan helyen élünk, ahol a közelben van erdő, patak, rétek, lovak és más háziállatok. Ha ez nem így lenne, valószínűleg YouTube videókon néznék ilyesmit minden nap.
Meggyőződésem, hogy amit elképzelünk magunknak, az előbb vagy utóbb megvalósul, akár negatív, akár pozitív az elképzelés. Ezért mindig tudatosan figyelek arra, hogy amikor a jövőről gondolkodom, ne a félelmeim irányítsanak, hanem a hit és a saját magamba vetett önbizalmam, így próbálok nem tökéletes, de legalább valamennyire kiegyensúlyozott anya lenni.
