Tűsarkúban lelépni otthonról
Néha megadatik a lehetőség, hogy előkaphatom a piros tűsarkúmat és mint egy hollywoodi sztár, kilépjek az ajtón. Mielőtt ezt megteszem, sosem hagyom ki, hogy ártatlan képpel végigtipegjek a lakásban a gyerekek előtt, akik úgy néznek rám ilyenkor, mintha nem is én lennék az anyjuk.
A legizgalmasabb, hogy a gyerekek azonnal rezonálnak a felnőttek izgalmára és még a kontrollert is képesek félredobni, hogy kiskacsákként kövessenek az ajtóig. Közben sorozatosan faggatózzanak, hová mész anya, kié ez a szép cipő, mi is menni akarunk, miért nem vagy így felöltözve minden nap, és ők is mosolyognak.
A legizgalmasabb, hogy a gyerekek azonnal rezonálnak a felnőttek izgalmára és még a kontrollert is képesek félredobni, hogy kiskacsákként kövessenek az ajtóig. Közben sorozatosan faggatózzanak, hová mész anya, kié ez a szép cipő, mi is menni akarunk, miért nem vagy így felöltözve minden nap, és ők is mosolyognak.
Teli torokból énekelni a kocsiban az iskola felé
Az elmúlt tíz év annyi mindenre megtanított, hogy most már más szemmel nézek a nagyszülőkre, az idősebb generációra és megemelem a kalapom előttük. Hol volt még akkor az eldobható pelenka, a robotporszívó, az automata mosógép, a gyorséttermek és a pizzafutár?
Nem azt mondom, hogy most egyszerűbb anyának lenni, de azért sokkal több olyan eszköz létezik, ami elvileg megkönnyíti a dolgunkat vagy több szabadidőt, könnyebben elérhető boldogságot biztosít.
Te mikor üvöltötted úgy isten igazából, teli torokból a kedvenc számodat? Úgy, mint anno a diszkóban, vagy a házibulik fénypontján vagy az osztálykirándulásokon? Óriási feltöltődést jelent kiengedni a belső feszültséget, valamiféle őrült éneklésnek álcázva. Mindenki pontosan tudja, hogy ilyenkor nem a dal a fontos, hanem a legális formába öltöztetett üvöltés.
A munkahelyi stressz tökéletes levezetése ez, hogy mire anya odaér az iskolához és a bölcsibe, kisimult idegrendszerrel kezdje meg a második műszakot.
Nem azt mondom, hogy most egyszerűbb anyának lenni, de azért sokkal több olyan eszköz létezik, ami elvileg megkönnyíti a dolgunkat vagy több szabadidőt, könnyebben elérhető boldogságot biztosít.
Te mikor üvöltötted úgy isten igazából, teli torokból a kedvenc számodat? Úgy, mint anno a diszkóban, vagy a házibulik fénypontján vagy az osztálykirándulásokon? Óriási feltöltődést jelent kiengedni a belső feszültséget, valamiféle őrült éneklésnek álcázva. Mindenki pontosan tudja, hogy ilyenkor nem a dal a fontos, hanem a legális formába öltöztetett üvöltés.
A munkahelyi stressz tökéletes levezetése ez, hogy mire anya odaér az iskolához és a bölcsibe, kisimult idegrendszerrel kezdje meg a második műszakot.
Olvass még a témában
Elmondani, hogy valóban hogy vagyok
Sosem értettem az amerikai embereket, akik megkérdezik egymástól, hogy vannak, de nem illik rá őszintén válaszolni. Hát bizony, ha engem megkérdeznek, hogy mi újság, hogy vagyok, akkor szívesen elmesélem. Persze én is gyűlölöm, ha valaki panaszáradatot zúdít a másikra, ezért nem azzal kezdem, hogy évek óta nem aludtam egy rendeset.
Nem azzal van a baj, ha őszintén elmondjuk, hogy vagyunk, hanem azzal, ha úgy érezzük nem hallgatja meg senki a választ. Ezért én különösen vigyázok arra, hogy miután röviden összefoglaltam a saját sztorimat, visszakérdezzek és meghallgassam a másikat is.
Nem azzal van a baj, ha őszintén elmondjuk, hogy vagyunk, hanem azzal, ha úgy érezzük nem hallgatja meg senki a választ. Ezért én különösen vigyázok arra, hogy miután röviden összefoglaltam a saját sztorimat, visszakérdezzek és meghallgassam a másikat is.
A cikk folytatódik, lapozz!
