Párizs mindig is szerepelt a bakancslistámon, ugyanis a képzeleteimben egy végtelenül romantikus városként szerepelt és kíváncsi voltam rá, hogy tényleg igaz e minden, amit a filmekben láttam. Annyit elöljáróban elmondhatok, hogy valóban egy fantasztikus hely és, ha teheted, egyszer mindenképpen látogass el ide.
Nyitottság
Mivel a gépünk meglehetősen későn landolt, ezért kicsit tartottam attól, hogy este egy ismeretlen városban kell megtalálnunk a szállást. Nagyjából éjfél környékén megérkeztünk egy térre, ahonnan nyílt az utcánk, viszont még mindig bizonytalanul álltam előtte, kezemben egy térképpel, amin persze ez az utca nem szerepelt.
Valószínű, hogy a férfi, aki eljött mellettem, látta az arcomon a rémületet, így rögtön felém fordult és megkérdezte, hogy tud e segíteni. Bevallom, ez az elején eléggé meglepett, mert itthon sokkal kevésbé tapasztalom ezt a spontán segítőkészséget. Na, de végül sikerült megtalálnunk a szállást a segítségével, aminek ő szinte jobban örült, mint mi. Ha belegondolok, itthon inkább a frászt hozták volna rám az effajta viselkedéssel, de ott és akkor ez teljesen természetesnek tűnt.
Közvetlenség
Miután kipihentük az út fáradalmait, hihetetlen, de a szállásról kilépve egyből leszólított egy lengyel nő, majd elkezdte sorolni a legjobb helyeket, sőt még azt is felajánlotta, hogy velünk tart és az idegenvezetőnk lesz egy napra. Bár nem éltünk a lehetőséggel, viszont végtelen hálát éreztem, hogy a sors az utunkba sodorta, mert tényleg jó helyekre juthattunk el az ő segítségével.
De ez csak egy a sok közül, ugyanis ott szinte mindenkinek természetes, hogy leszólítanak, ha úgy tartja kedvük. Számomra ez egy egész meglepő érzés volt, mert korábban nem ezt hallottam a franciákról. Még a boltokban is végtelen kedvességgel szolgáltak ki és segítettek.
Rajongás
Az a helyzet, hogy bár Párizsban is vannak kevésbé szép részek és olyan helyek, ahová nem szívesen tettem volna be a lábamat, én mégis rajongást éreztem a város iránt az öt nap alatt. Attól a perctől, hogy megérkeztünk, tudtam, hogy biztonságban vagyok, ami furcsa, tekintve a közelmúlt eseményeit.
Sorolhatnám a nevezetességeket, hiszen azokban bővelkedik a város, de én azt említeném meg, ami nekem a kedvencem volt. Sablonos, vagy nem, de ez az Eiffel-torony volt. Nappal és este is volt szerencsém megnézni, viszont, aki már volt ott, az szerintem egyetért velem abban, hogy semmi sem fogható a ragyogó esti fényeihez.
Az Eiffel-torony lábánál borozva olyan nyugalmat és örömet éreztem, ami azóta is kitart nálam. Mivel mi minden nap, reggeltől estig mentünk, ezért a legtöbb látványosságot megnéztük, de nekem mégis azok voltak a legjobb pillanatok, mikor a Szajna partján sétáltunk és igazi helybélinek érezhettem magam.
Egy pici csalódottság
Vessetek meg, de én arra számítottam, hogy a divat fővárosában nem okoz majd problémát olyan üzleteket találni, ahol kiélhetem vásárlási hajlamaimat. Nos, lehet, hogy csak én voltam annyira peches, hogy nem találtam olyan boltokat, ahol szívesen költekeztem volna, de tényleg semmit nem tudtam venni magamnak, egy-két apróságot leszámítva.
Szóval csajok tessék megbecsülni az itthoni üzletek kínálatát, mert sokkal jobb darabokra lehet bukkanni a hazai kínálatban. Ezt leszámítva, viszont egy szavam sem lehet, ugyanis Párizs hozta azt, amit elvártam tőle és bármikor szívesen visszamennék.
