Egy gyors telefon a reggeli kávé után, néhány e-mail napközben, majd egy kicsit hosszabb videobeszélgetés a szerelmünkkel vacsora közben. Romantikusan hangzik? Nem igazán. Fõleg akkor nem, ha közben több száz vagy ezer kilométer választ el bennünket egymástól, és ha hónapokig vagy akár évekig is ebben a formában élünk. Hogyan tartható fenn a távkapcsolat, mik a buktatói, hogyan élheti túl a szerelmünk a fizikai távolságot? Erre keressük a választ.
Távkapcsolatban nem könnyű élni, akárhogyan is keveredtünk bele. Lehet, hogy eleve így indult a szerelem, vagyis már a megismerkedéskor tudtuk, mit vállalunk. De az is elõfordulhat, hogy a társunknak vagy nekünk kell egy idõre elköltöznünk, például munka miatt. A párok többsége szerint nem lenne gond, ha meghatározott ideig élnének távol a szerelmüktõl – tartósan viszont nem lennének képesek rá. Mindössze 17% gondolja úgy, hogy a távkapcsolat ideális együttélési forma, hiszen ritka és rövid találkozásaikkor csak a jót kapják egymásból, a mindennapi problémákat nem kell megosztaniuk egymással.
Geist Klára párterapeuta szerint érett, felnőtt ember azonban nem képes tartósan távkapcsolatban élni, pont a meghittség hiánya miatt. „Persze, akiknek eleve gondjuk van a meghittséggel, vagyis nem bírják a napi szinten lévõ együttélést, azoknak még kapóra is jön, hogy külön élnek. Tapasztalatom szerint a távkapcsolat egy-két évig tartható, aztán magasabb szintre kell emelni a kapcsolatot, különben nem lesz erõforrás a tartóssághoz. Fontos, hogy lehessen tudni, mennyi ideig tart ez az életforma, hogy legyen egy megfogalmazott közös jövõképe a párnak. Bizonyos emberek számára a távkapcsolat életforma, de csak úgy, ha mindkettejük igényei kielégülnek így. Az internet ebben a helyzetben könnyít a dolgokon, de a valódi intimitást nem pótolja. Minél több együtt töltött idõt pótló tevékenységgel azonban hatékonyan fent lehet tartani egy biztos alapokon álló távkapcsolatot. Ezért érdemes megbeszélni mindig a napi örömöket, problémákat, párhuzamosan megélni a különféle élményeket, például megnézni egy jó filmet, elolvasni ugyanazt a könyvet, vagy sportolni.”
Az intimitás hiánya megölheti a szerelmet
Szonja (22) egy internetes társkeresõn bukkant rá Ádámra, akitõl azonban több száz kilométer választotta el. „A Budapesti Gazdasági Egyetemen tanulok, sok mindenkivel találkozom, mégsem futottam eddig még össze olyan fiúval, aki igazán elvarázsolt volna. Egy barátnõm vetette fel, hogy regisztráljak egy társkeresõre. Ádámon az elsõ pillanatban megakadt a szemem – meséli Szonja, aki azt is elárulta, hogy Ádám tíz évvel idõsebb nála, és a kapcsolatuk kezdetén állatorvosnak tanult Szegeden. – Az elsõ pár nap végig a telefonomon lógtam, annyit beszélgettünk egymással, az elsõ élõ webkamerás találkozónkra pedig annyit készültem, mintha az Operába mennék! Hetekig nem tudtunk találkozni, végül Ádám feljött Pestre, és egy fantasztikus napot töltöttünk együtt. Aztán még egyet és még egyet… míg teljesen egymásba nem habarodtunk.” Szonja számára ezután már nem volt kérdés, hogy kivárja-e azt a fél évet, amíg Ádám lediplomázik Szegeden, és felköltözik hozzá Budapestre. Állítása szerint ez egy olyan helyzet volt, amin túl kellett esniük azért, hogy együtt lehessenek. Ma pedig már az esküvõt tervezik.
A teljes cikket a Családi Lap 2016 júniusi számában olvashatod el!Szerző: Kovács Gréta