„Szeretlek, de mást kívánok!” Megférhet-e a kéj és az őszinte szerelem egy kapcsolaton belül?

Egy kapcsolat kezdetén olyan harmonikus minden. Nem sok kell ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy minden tökéletes az életünkben. Megvan a vonzerő, a kéj, a szerelem és hirtelen nem is találunk hibát semmiben. A szerelmünkre vágyunk és vele akarjuk átélni az összes fantáziánkat. Aztán valami történik. Ez a csillapíthatatlan vágy, amivel az elején képtelenek vagyunk betelni, elkezd csökkenni és mindennek csak külső szemlélőivé válunk. Az eszünkkel és szívünkkel is a szerelmünkre vágyunk, de van bennünk egy olyan elemi ösztön, ami már másokat is észrevesz.

Létezhet az, hogy akivel átéljük a legvadabb szexuális álmainkat, az a következő pillanatban már az az ember lesz, aki leviszi a szemetet és fogselymezik előttünk? Kezdetben talán igen, mert a szerelem képes annyira megrészegíteni, hogy még ezeket a legemberibb cselekvéseket is szexisnek látjuk. Később, viszont egyre nehezebb lesz, sőt egy idő után már lehetetlen.

Bármennyire is próbálkozunk, a kéj csillapodni fog és bármennyire is csodás dolog veszi kezdetét, hiányozni fog ez a fajta izgalom. És bár a kapcsolat elején még járhatnak kéz a kézben, az egyik felülmúlja majd a másikat, már ekkor is. Jellemzően, akivel elképesztően szárnyalunk szexuálisan, nehezen működnek a mindennapi dolgok, mivel egész egyszerűen másik dimenzióban létezünk akkor.

Fordítva is igaz persze, mert akivel tökéletes csapatot alkotunk egy párkapcsolatban, nehezen lobbanhat be a tűz a csekkbefizetés és a földön lépkedés közben. Ettől függetlenül, viszont megférhet a kettő egy kapcsolaton belül, viszont meg kell hoznunk azt a kompromisszumot, hogy valamelyik mindig túlsúlyban lesz. Miután ezt megtettük, kezdetét veheti egy olyan párkapcsolat, amiben tényleg kibontakozhatunk.