A titok ára
Titkolni valamit a párodtól apró, de folyamatos energiabefektetés. Fogat mosok kétszer, spray-t használok, és ha valaki cigarettaszagot érez rajtam, „valaki más dohányzott mellettem” – ami néha igaz is, csak éppen én is csatlakoztam hozzájuk. Tudom, hogy ez nevetséges. Tudom, hogy ha ő csinálná ugyanezt, én is érezném. De valahogy mégsem mondom el.
Van egy különös paradoxon ebben: minél tovább titkolom, annál nagyobb ügy lesz, ha egyszer kiderül.
Nem a cigaretta maga az, amitől tartok, hanem az, hogy kiderül, hány alkalmat hagytam el az elmondásra, és egyiken sem tettem meg. Ez már egy kicsit másabb dolog, mint az, hogy „na, rágyújtottam párszor”. Ez inkább azt mutatja, hogy eldöntöttem valamit – azt, hogy ő ne tudjon róla.
És ez a döntés egy kicsit visszafordíthatatlan, mert ha most elmondom, az előző hónap (és az előtte lévők) is másképp néznek ki visszafelé. Olvass még a témában
Feladtam, vagy csak rugalmasan alkalmazkodtam? Így válts nézőpontot
„Többet kerestem, a végén mégis én maradtam nincstelen” – neked mit tanított a válás a pénzről?
„Egyikünk sem színlelte, hogy többet akarna” – Nem ismerjük el, pedig a „barátság extrákkal” a legőszintébb kapcsolat
„Azt hittem, ott hal meg a műtőasztalon” – Sebészek mesélik el a legijesztőbb élményeiket
Talán azért, mert amit titkolok, az nem igazán a cigaretta. Hanem az, hogy nem vagyok olyan fegyelmezett, mint amennyire mutatom. Hogy van bennem egy rész, amit nem tudok teljesen kontrollálni. És ez nagyobb bevallás lenne, mint egy szál cigi.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
