„Segíteni akartam kereket cserélni, a nő közölte, hogy férjnél van” Srácok legröhejesebb van barátom sztorija

Láttam egy hölgyet az autópálya lehajtó aljában. Félreállt a kocsijával, aminek lapos volt az egyik kereke és kétségbeesetten artikulálva beszélt valakivel telefonon. Megálltam és miközben mentem felé, hirtelen rám nézett, a telefonját a melléhez szorította és hangosan azt kiabálta: "Férjnél vagyok!!"

Annyira szürreális volt a helyzet, hogy megtorpantam és a kezemben levő csavarkulcsra mutatva mondtam neki, hogy én meg nős vagyok és csak a kerekét szeretném kicserélni. Pár másodperc kínos csend után mindketten elnevettük magunkat. Elnézést kért, kicseréltem a kereket, nagyon hálásan megköszönte és mentünk a dolgunkra.

Egy koncerten igyekeztem a mobilvécék felé a nagy tömegben és elmormoltam az orrom alatt, hogy „bocsi”, amikor egy lány mellett szuszakoltam át magam. A barátnője azonnal az arcomba kiáltott: „Van barátja, jó?!” Mondtam neki, hogy szuper, én meg csak pisilni szeretnék és útban vannak.

Odamentem az asztalhoz az étteremben, ahol öt nő ült és udvariasan köszöntem nekik: „Elnézést, hölgyeim...” mire rám sem nézve az egyikük közölte hogy „Mind foglaltak vagyunk, viszlát.” erre én: „Nagyon örülök, de lennének szívesek elállni a kocsim mögül a parkolóban?
Sietnék haza a CSALÁDOMHOZ, de nem tudok kiállni.” Amelyikük mondta, hogy „foglaltak”, duzzogva elővette a kulcsát és méltóztatott kiengedni.

Két hölgy állt tanácstalanul a ventilátorok előtt, amikor én - mint ott dolgozó - megkérdeztem őket, hogy segíthetek-e. Egyikük gorombán odaszólt, hogy „Van pasim”, a másik hölgy pedig kérdezett párat. Válaszoltam neki, kiválasztottuk, melyik gépet szeretné és amikor indultam érte a raktárba, a másik nő utánam szólt, hogy „Hé, bocsi...” Rá sem néztem, csak annyit mondtam: „Van barátnőm.”

A házibulin félórája smároltunk egy lánnyal, akivel már addig jutottunk, hogy én a mellét markolásztam, ő pedig a gatyámban turkált. Megkérdeztem tőle, nincs-e kedve felmenni az egyik szobába, de felháborodva azt mondta: „Dehogy! Van pasim!”

Én, a bolti dolgozó: Mit tehetek Önért? A hölgy: Semmit, a férjemmel jöttem. Én: Úgy értem, mit szeretne vásárolni...

Középvezetőként odaálltam egy csoport fiatal jelölt elé, hogy egy kis lelkesítő beszédet mondjak nekik. Addig jutottam, hogy „Üdvözlet, kedves jelentkezők, én vagyok a csoportvez…” amikor az egyik lány belémfojtva a szót közölte, hogy van barátja. (Nem viccelek, tényleg így történt.) Mondtam neki, hogy remélem, az illető gazdag, mert ő már biztosan nem fog ennél a cégnél dolgozni.

A kávézóban odajött egy lány, hogy látja, hogy húsz perce őt bámulom és szeretné ha tudnám, hogy van vőlegénye. Egészen elszomorodott, amikor felvilágosítottam, hogy meleg vagyok és a mögötte ülő - rendkívül jóképű - srácot nézem.

17 évesen Londonban - még a mobiltelefonok kora előtt - megkérdeztem az utcán egy középkorú hölgyet, hogy mennyi az idő, de ő csak annyit mondott, hogy férjnél van és ment tovább.

Egy lány egy nehéz dobozt cipelt előttem az utcán, ami megbillent a kezében és kigurult belőle pár dolog. Összeszedtem és mellé érve mutattam, hogy visszatenném a dobozba, mire ő: „Fúj neee, van barátom!” Annyira mérges lettem, hogy - nem vagyok büszke rá - de a cuccait a földre dobtam és közöltem vele, hogy: „Akkor ezeket majd ő összeszedi neked…”

Fotók: istockphoto.com