Elestem, de felálltam
Nick tetra-amelia szindrómával született, ezért nincsenek végtagjai. Szülei azonban nagy szeretetben nevelték, iskolába járatták, bátorították, biztatták. Ám a kis Nick hamar szembesült diáktársai gonoszságával, akik csúfolták, bántalmazták. „Karokat és lábakat akartam, és mikor úgy éreztem, semmi remény sincs az életemben, elkezdtem hazugságokban élni. Azt gondoltam, nem vagyok elég jó, ronda vagyok, mindig egyedül leszek, a szívem mindig össze lesz törve, és úgy éreztem, hogy feladom. Tízévesen bele akartam ölni magam egy kád vízbe. Mennyi mindent kihagytam volna az életben, ha sikerül! Sosem tudhatod, mi van a sarkon túl, amíg nem mész a sarkon túlra. Akkor fogalmam sem volt, hogy egyszer olyan elõadó leszek, aki a reményrõl tart világszerte elõadást. Ne adjátok fel! Forduljatok el a hazugságoktól! Gyönyörûek vagytok úgy, ahogy vagytok! Ne törõdjetek azzal, amit mások mondanak!”
Ám Nicknek sem egy csettintésre sikerült ismert és keresett elõadóvá válnia. Az iskolai karbantartó ültette el a bogarat a fülébe, hogy egyszer elõadó lesz, aki megosztja másokkal a történetét. Õ azonban nem hitt neki. A férfi azonban hónapokon keresztül gyõzködte a tizenhét éves fiút, míg Nick kezdte megfontolni a dolgot. Majd belevágott. Ötvenkét iskolát hívott fel, hogy szeretne az iskolai bántalmazásról a gyerekeknek elõadást tartani. Mindenki elutasította. Ám az ötvenharmadik intézménybe meghívták! „Az, hogy ötvenkétszer mondtak nekem nemet, kudarc volt? Igen! Feladtam? Nem! Mert ha kudarc ér, attól te még nem vagy kudarc. Folytattam, küzdöttem, és nem adtam fel. Aztán sikerült! Mert bár elestem, de felálltam, folytattam az utamat. Mert megtenni valamit annak ellenére, hogy félsz, az a bátorság. Erre van szükségünk!”
Szerző: Bauer Zsuzsa Olvass még a témában
