A tenger
Lomtalanításkor az íróasztalban találtam egy csomó régi fotót, és nosztalgiázva néztük át őket a lányommal. Ott voltak a horvátországi nyaralás képei is, amikor még csak nyolcéves volt.
„Emlékszel, milyen jól érezted magad itt? Akkor láttad először a tengert.” – kérdeztem, mire ő fancsali arccal gyorsan átpörgette a kezében a képeket, és gyorsan visszatette a dobozba.
„Anya, egyáltalán nem éreztem jól magam itt, nem is akarok emlékezni erre az útra.”
Leesett az állam, nem értettem, miről beszél. Elmondta, hogy végig veszekedtünk az apjával, ő meg egyedül volt kénytelen játszani a parton. Magányos volt, és alig várta, hogy hazajöjjünk. Olvass még a témában
„Bevásároltam, fürdetésre otthon voltam, mesét olvastam, a feleségem mégis kifakadt, hogy mindent ő csinál” – Apaság férfiszemmel
„Azt hittem, ott hal meg a műtőasztalon” – Sebészek mesélik el a legijesztőbb élményeiket
Így készülünk a karácsonyra válás után, közös gyerekkel
„Nem próbált jó anya lenni, csak annak akart tűnni” – nárcisztikus szülők és szokásaik
Nem tagadom, hogy vitáztunk a volt férjemmel, de az én fejemben kedves emlékként élt ez a nyaralás, mivel a lányom olyan aranyosan játszott a tengerben. Fogalmam sem volt róla, hogy szegény végig csendben szenvedett.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
