Bizonyos növényeket az emberiség ősidők óta használ a „tükrön” túli világ megismerésére és gyógyulásra. Hatásuk semmiképp sem azonos a mai kábítószerekével, amelyek csupán élvezetet okoznak. Ma is vannak olyan növényi kivonatok, amelyek megfelelő adagban szintén elindítják a kívánt folyamatokat, és teljesen ártalmatlanok. Hogyan alkalmazták a növényeket őseink, és milyen hatásuk volt?
Élvezet és gyógyulás
A hallucinogén anyagok használata egyidős az emberiséggel. Sziklarajzok és egyéb régészeti leletek is alátámasztják, hogy ezek használatával már nagyon régóta nyitogatják az emberek tudatukban a megismerés kapuit.
A primitív népek számára nemcsak élvezeti szer, hanem gyógyszer is volt a hallucinációkat előidéző anyag.
A betegségeket és a halált a természetfeletti erők hatásának tulajdonították, ezért olyan növényi anyagokat gyűjtöttek és használtak, amelyek a gyógyítással foglalkozó varázslók, sámánok számára lehetővé tették, hogy hallucináció útján kapcsolatba lépjenek a betegséget és halált okozó gonosz szellemekkel.
Gomba
A légyölő galóca az egyik legrégebbi és legelterjedtebb mágikus gomba. A szibériai sámánok évszázadokon át használták transzállapot előidézésére Görögországban is találtak galócát ábrázoló vázafestményeket, amelyek arra utalnak, hogy a gombát borral együtt alkalmazták.
A révületet tovább fokozta a sátrakban égő tűz okozta hőség, és az átforrósított kövekre helyezett gyantatartalmú növények bódító füstje.
A gomba sajátos részegséget vált ki: izgalommal, reszketéssel kezdődik, majd vidámságban folytatódik, hallucinációk, víziók keletkeznek, nem jelenlévő személyek tűnnek fel, akiknek a részeg boldogan meséli, hogy mennyire jól érzi magát. Mindent sokkal nagyobbnak lát a valósnál.
Egyes népek jókat nevetnek azon, hogy a szer hatása alatt lévő társuk útjába egy kis botot tesznek. A társuk ezt akadálynak látja, megáll előtte, nézegeti, majd nagy lendülettel megpróbálja átugrani. A hallucinogén állapot őrjöngésbe mehet át, végül mély álom következik, amit érzéki álomképek kísérhetnek.
Kaktusz
Mexikóban az indiánok egy tövis nélküli kaktuszfélével idézték elő hallucinációikat. A benne lévő anyag kaleidoszkópszerű, színes víziókat okoz, de befolyásolja a hallást, az ízlelést és a tapintást is.
Rémisztő vagy mulattató víziók is jelentkezhetnek, és ez az állapot 2-3 napig is eltarthat, ezalatt az indiánok nem éreznek félelmet, éhséget, szomjúságot. A fogyasztás rendezett körülmények között, évezredek során kialakult feltételek között történik, és meghatározott céllal, nem pedig öncélúan, élvezetből.
A hatóanyagok az orr nyálkahártyáján keresztül felszívódnak és eljutnak az agyba, így a transzállapot hamar bekövetkezik. A végtagok elmerevednek, és eszméletvesztés következik be.
Mandragóra
Az ókorban a fájdalmat csillapították és altattak vele. Egy óegyiptomi legenda szerint Hathor istennő el akarta pusztítani az emberiséget, ám Re isten mandragóra termés levével vegyített sört adott neki, amitől elaludt, így az emberiség megmenekült.
Az egyiptomiak már tudták, hogy a benne lévő hallucinogén anyag teljes memóriakiesést okoz.
Az Odüsszeiában Kirké istennő mandragóra segítségével vette rá a férfiakat az engedelmességre, és ezzel változtatta őket állattá, például Odüsszeuszt és társait disznóvá.
Anyarozs
Az anyarozs a rozskalászon élősködő gomba. Az aratáskor lehulló rozsból áttelelés után, a következő tavasszal kis bunkó alakú termőtestek nőnek ki, ezekből alakul ki az anyarozs.
Még a 20. században is hol véletlenül, hol hanyagságból nemegyszer tömeges anyarozsmérgezések fordultak elő egy-egy faluban.
Európában fedezték fel, hogy ez gyógyszer is lehet. Az anyarozs, amely a középkorban igen sok ember halálát okozta, életmentő gyógyszerré vált, például a szülések után a méhvérzéseket ezzel állították meg, megakadályozva az anya elvérzését.
A szülés megkönnyítésére is alkalmazták, mivel ritmikus méhösszehúzódásokat vált ki.
