Véleménycikk: Schuszter Borka
A borravalóhoz alapvetően nincs rossz viszonyom. Sőt, sokáig teljesen természetesnek vettem, hogy ha jó a kiszolgálás, akkor az ember hagy valamit pluszban. Nem nagy összeget, nem kötelezően, inkább egy gesztusként.
Az utóbbi időben viszont valami megváltozott ebben az egészben, és nem érzem azt, hogy bennem lenne a hiba. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy a borravaló már nem gesztus, hanem elvárás lett. Néha pedig szinte automatikus része annak a folyamatnak, amiről nem is igazán tudok szabadon dönteni.
Közben gyakran eszembe jut az is, hogy Magyarországon – és általában Európában – a felszolgálók fizetést kapnak a munkájukért. Nem a borravaló az alapjövedelmük, mint például az Egyesült Államokban, ahol a rendszer történelmileg egészen másképp épült fel. Ott a borravaló sok esetben nem kiegészítés, hanem a megélhetés feltétele. Olvass még a témában
„Amikor épp feladtuk volna, akkor jött össze a baba” – Sikertörténetek több évnyi próbálkozás után
„Tönkre fogsz menni benne, ha mindenkiért te aggódsz” – Így változtatta meg a pszichológusom egyetlen mondata az életemet
Lélekesszencia – amikor egy balettelőadás erősít meg
Így írtam át a fejemben a pihenést szükségletté jutalom helyett
Nálunk viszont elvileg nem ez a helyzet. És szerintem ez alapvetően rendben is van így. A munkát a munkáltatónak kell megfizetnie, nem a vendégnek kellene „kiegészítenie” a rendszert minden egyes alkalommal.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
