Az sms
Egyetemista koromban kaptam egy sms-t apámtól, hajnali kettőkor. Jó alvó vagyok és a telefonom mindig lenémítom éjjel, de valami miatt pont felébredtem és nagyon furcsa érzetem támadt, mert csak ennyi volt az üzenet: „Szeretlek” Apám nem egy érzelgős ember, ezért egyből hívni próbáltam, de nem vette fel. Azonnal autóba ültem, közben felkeltettem nagynénémet, aki közelebb lakott hozzá és mire megérkeztem, apám már a nővére karjaiban sírt és a mentőt várták. Bevett egy csomó tablettát, öngyilkos akart lenni. Fogalmunk sem volt róla, hogy gondjai vannak, de azóta terápiára jár és sokszor felhívom, hogy minden rendben van-e.
Riadó
Otthon voltam egyedül, főzőcskéztem, zenét hallgattam, semmi bajom nem volt. Egyszer csak jött ez érzésem, hogy meg fogok halni. Nem tudom megmagyarázni, mi volt ez, - akkor még – semmi fizikai tünetet nem éreztem, csak azt, hogy közel a vég. Autóba ültem és elindultam a kórház felé, vezetés közben egyre erősebb mellkasi fájdalmaim lettek és mire beértem, már szinte elviselhetetlen volt. Mint kiderült, tüdőembóliám volt, a vérrög bármelyik percben feljuthatott volna az agyamba, azonnal halált okozva.
Olvass még a témában
A találkozó
Az egyik barátommal megbeszéltük, hogy a szokott helyen találkozunk péntek este. Leültem az asztalhoz és vártam, de közben elfogott egy fojtogató, rossz érzés. Tudtam, hogy azért késik mert meghalt. A telefonját nem vette fel, az üzeneteket nem olvasta, így elmentem hozzá, de senki nem volt otthon. Másnap értesített az anyja, hogy meghalt autóbalesetben, miközben a találkozónkra sietett.
A cikk folytatódik, lapozz!